Egy tudóscsoport nemrégiben vízjég jeleire bukkant a Holdon. A változó kiterjedésű jeges felületek leginkább az égitest sarkaiban lelhetők fel, főként olyan sötét és hideg kráterekben, amelyeket a napfény sosem ér el, így a jég onnan nem tud elpárologni.
Az amerikai kormány megadta az engedélyt a floridai székhelyű cégnek arra, hogy üzleti célból holdjáró robotot küldjön az űrbe a jövő évben.
A kőzetlemezek folyamatosan mozognak az akár 30 kilométeres mélységben. Ezeket figyelve akár a földrengéseket is előre lehet majd jelezni.
Egy új modell szerint a Föld olvadt vasmagjának hűlését a kísérőnk árapályereje által okozott deformációk közben felszabaduló energia is lassítja, ezáltal a Hold hozzájárul a Föld mágneses terének fenntartásához.
Igazi település létrehozását szorgalmazza Johann-Dietrich Wörner, az Európai Űrügynökség (ESA) új főigazgatója a Hold túloldalán. Szerinte ezzel nemcsak a világegyetemről meglévő ismereteinket bővíthetnénk, hanem elősegítenénk a nemzetek közti együttműködést is.
Új, eddig ismeretlen krátert fedeztek fel a Hold felszínén. Ilyen méretű bemélyedésre legalább száz éve nem bukkantak Föld felé néző oldalán.
„Houston, itt a Nyugalom bázis. A Sas leszállt.” Szűkszavú, katonás jelentés, amilyet az ember el is várhat egy berepülő pilótából lett űrhajóstól. Ám amikor 45 évvel ezelőtt, 1969. július 20-án Neil Armstrong, az Apollo–11 űrhajó parancsnoka ezt a rövid rádióüzenetet továbbította a houstoni űrközpontba, ez volt az első rádióüzenet, melyet egy ember egy idegen égitestről…
Önkéntesek segítségével német kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy a holdfázisok váltakozásának van-e valamilyen hatása az éjszakai alvás minőségére. Az eredmény szerint a közhiedelemmel ellentétben nincs.
Minden korábban észleltnél nagyobb és fényesebb aszteroidabecsapódást figyeltek meg a Holdon – és rögzítették videóra – csillagászok.
Hétfőn észlelték Salgótarjánban ezt a ritka jelenséget, ami a továbbiakban a Nap körül is akár kialakulhat. Több típusa létezik, azonban mindet a 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában.
End of content
End of content