honismeret

  • A nemtudom szilvától a böllérkedésig

    Beregszásztól mindössze 10 km-re található a sokak számára leginkább a böllérkedésnek és a lekvárfőzésnek szentelt eseményeiről híres Mezőgecse. Az Árpád-kori település nevének első említése 1232-ből származik. Nagy tömegeket érdeklő és megmozgató rendezvényein kívül a hagyományokhoz való erős ragaszkodás is érdekessé, értékessé teszi a falut s annak lakosságát.

  • A „ruharongyító” borok hazája

    Beregszász és Nagy­bereg között helyezkedik el a leginkább a szőlőtermesztésről, borkészítésről elhíresült falucska, Kígyós. No, de ne felejtsük el, hogy a járásközpont szomszédját bizony nemcsak jó borai, hanem a népművészet mestere címmel rendelkező kézművesei, méhészei, ügyes, kitartó és találékony mesteremberei is különösen értékessé teszik.

  • Ahol jó mesterért nem kell a szomszédba menni

    Beregszásztól csak néhány kilométernyire s egy vonatállomásnyira fekszik az egykor Bereg vármegyéhez tartozott Nagybégány. A másfélezernél is több lakosú, írásos forrásokban először az 1300-as évek elején említett település ugyan nincs olyan messze a járásközponttól, azonban talán a főútvonaltól való félreesésének köszönhetően őriz még sok-sok értéket a múltból.

  • Akik a mezőn is kézimunkáztak

    A járásközponttól, Munkácstól mindössze 9 kilométerre, ruszin települések ölelésében terül el az egykori Bereg vármegye részét képező Beregrákos. A település nemcsak szomszédai, hanem közelebbi térsége tekintetében is egyedi, hiszen a Latorcán, Munkács folyóján túl Beregrákos az egyetlen nagy számban magyarok lakta település. S ahol vannak magyarok, ott bizony vannak ügyes mesteremberek és kézművesek is.

End of content

End of content