Emberek báránya – Isten Báránya
Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 1,29–34)
Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 1,29–34)
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. János 13, 34-35
Az rendben van, amikor bocsánatot kérnek. Én mérlegelek, és ha megbocsáthatónak érzem, megbocsátok.
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.
Nálunk, reformátusoknál van egy közismert ének, aminek egy fél sorát előszeretettel szokás idézni: „ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád”.
Megértettem valamit. Csak az lehet áldott, aki maga is áldó.
Vízkereszt után A vízkereszt mérföldkő. Egyrészt az emberiség történetében, hiszen eddig az emberek számára a vallás félelemmel vegyes titok kifejeződése volt a „hatalmas ismeretlennel” szemben, most pedig Jézus személyében már eljött az új korszak, a kereszténység korszaka. Minden vallás arról szól, hogy az ember keresi Istent – a kereszténység lényege, hogy Isten keresi az embert.
Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.
Ábrahám személye a biblia egyik kulcs-szereplője, mégis úgy érzem, a populárisnak mondható keresztény magyarázatokban nagyon mellőzött szerep jut neki.
A bibliai párosok titka
End of content
End of content