Irányváltás
Lk 19,1-10. 1 Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.
Lk 19,1-10. 1 Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.
Teljesen jól vagyok. De tényleg. Meglepően kiegyensúlyozott és jó kedélyű vagyok.
Lk 12,13-21. 13 Ekkor így szólt Jézushoz valaki a sokaságból: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”
Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. (Jn 4, 3-8)
Katartikus pillanatok, el nem évülő felismerések, felszabadító megkönnyebbülés – mindezek emlékezetes állomások a megtérés útján.
Bár kézenfekvő, az utóbbi hónapokig számomra sem volt világos, hogy az ember eredmény.
Mt 4,18-22. 18 Amikor a Galileai-tenger partján járt Jézus, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak.
Zsolt 40,1-6. 1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. (ApCsel. 5:29)
End of content
End of content