Lányi Sarolta: Novemberest
És jött az est. Az esti koncert…
Reménykedőn leültem egy sarokba,
Hová nem lát be se szem, se csillár.
És jött az est. Az esti koncert…
Reménykedőn leültem egy sarokba,
Hová nem lát be se szem, se csillár.
Szíven csókolt, körülölelt
Elcsábitott, elkábitott
Valami.
Siess kedvem, te hű, csöndes cseléd,
gyorsan dologra! mindjárt itt az úr…
Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem…
Remegek. De megyek Teveled.
Ha ki lát engem teveled,
Jaj, mire gondol?
Jó volna szépen élni, öröm tüzében égni…
End of content
End of content