Lányi Sarolta: Napfényjáték tükörben
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
Kevés és könnyen hervadó,
Gyöngéd, kicsiny és megható
A ragyogásom…
Leány, derekad mért remegő,
Mint fiatal fa, amit a szél ráz?
A tájra ráterül a téli csönd.
A havas úton páros, mély keréknyom
Felkígyózik a falun át a hegyre
S az erdészháznál megáll odafönt.
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek…
Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod,
Titokzatos barátnőm
Oly bölcs a hallgatásod.
Fölöttem nyájas nyárfa súg
Fülembe méla verseket
Sírni szeretnék – s a szemem száraz,
Mint kiapadt kút árva gödre.
Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek!
És vess magot szántóföldjén szivemnek,
Hol dús igék és bús dalok teremnek.
Oh Lélek, el ne hagyj, magamba’ félek.
Most már, itt magamba sírván
Most már mindet visszahívnám
A sok elmúlt éneket…
Nevetve nézek most vidám szemekbe…
End of content
End of content