Legutóbbi mesteremberemet, a Mezőgecsében élő Fejes Tibort a tetőről kellett lehívnom ahhoz, hogy elkészíthessem vele az interjút. Sokáig szabadkozott, mondván, hogy ő nem tanulta a szakmáját, nincs diplomája építésvezetésből. Végül csak belement a beszélgetésbe, s egy érdekes pályafutás körvonalazódott ki, ahogy elmesélte az életét.
A fahordókat, kádakat, puttonyokat készítő bodnárok mestersége az egyik legősibb, s gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Azt ma már senki sem tudná megmondani, hogy a kelták, a rómaiak, a görögök vagy a gallok készítették-e az első faedényeket, az azonban bizonyos, hogy a mai napig töretlen a használatuk.
A tiszacsomai Kovács Miklós nem az első asztalosmester, akit rovatunkban megismerhetnek az olvasók. Korábban már bemutattuk a Tiszaújlakon élő Tóth Gyulát és a Nagybégányban lakó Mező Istvánt. Mindannyian fával dolgoznak, több évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek, és a kezük közül remekműveknek számító ajtók, ablakok, bútorok és egyéb alkotások kerültek ki. Mégsem mondhatjuk egyformának a mesterségüket, hiszen…
Egy buszsofőr, akinek a neve az utóbbi két évtizedben fogalommá vált a Beregszászi járásban. A „Csaba-busz” vezetője, Ruszin Csaba 16 éve ül a busz volánja mögött, és szállítja az utasokat Beregszász és Mezőkaszony között.
Egy-egy kimagasló tehetséggel vagy sokoldalú egyéniséggel való találkozás után gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon honnan ered mindez bennük. A gének? Az emberfeletti akarat? A rengeteg tanulás és gyakorlás? Mi az, amitől ők másabbak, s kiemelkednek a társaik közül?
Szeretettel ajánlom az Olvasók figyelmébe a Kárpátalja.ma egyik nagyon kedves munkatársáról, Onufer Györgyről készített interjút, amely a felvidéki Carissimi folyóirat októberi számában jelent meg Palackba zárt szellem címmel.
A lovakkal való kapcsolatunk csaknem olyan régi, mint a kutyához fűződő barátságunk. Az ember évezredek óta használja a lovak igavonó erejét, befogja őket a szekér és az eke elé, lovasként megüli, illetve a húsát és a tejét is fogyasztja. Ma már egyre inkább hobbi- és versenyállatként tartják, illetve néhány évtizede megjelent a lovasterápia, melyet nagy…
Ha nem is ősi mesterség, mindenképpen több száz éves hagyománya van a magyar kultúrkörben a csuhéfonásnak.
Sohasem volt könnyű, de az utóbbi években még inkább hálátlan és megterhelő feladat állami költségvetésű intézményt vezetni Kárpátalján, legyen szó óvodáról, iskoláról vagy orvosi rendelőről.
A Lónyai család uradalmának területén, egykori tanyák „maradványaiból” alakult települések, Nagybakos, Kisbakos, Újbátyú, Danilovka és Badó egy községet alkotnak ma a Beregszászi járásban. Nagybakost és Kisbakost, amelyet most bemutatni igyekszünk, cseh telepesek részére alapították, majd a terület visszakerült a magyarokhoz. Mára az ukrán lakosság alkotja a többséget, főként Nagybakosban, de magyarságukat ma is töretlenül őrzik…
End of content
End of content