Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: bodnár

A fahordókat, kádakat, puttonyokat készítő bodnárok mestersége az egyik legősibb, s gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Azt ma már senki sem tudná megmondani, hogy a kelták, a rómaiak, a görögök vagy a gallok készítették-e az első faedényeket, az azonban bizonyos, hogy a mai napig töretlen a használatuk.

Mi, magyarok különösen élenjárunk a hordókészítésben, hiszen bodnáraink keze alól kerül ki a többi között a beregszászi, a munkácsi, az ungvári, a salánki, a derceni, az egri, az erdélyi, a gönci, a pozsonyi és a tokaj-hegyaljai hordófajta.

Kárpátalja számos településén – Salánkon, Dercenben, Nagybégányban, Kisbégányban, Sárosorosziban – a mai napig űzik a bodnárok, más néven kádárok, borkötők, avagy pintérek szakmáját.

A Kisbégányban élő Lengyel János közel harminc éve foglalkozik hordókészítéssel. Vele beszélgettem.

 

– A családjában ön az első bodnár?

– Nem, a nagyapám és az édesapám is ezt a mesterséget gyakorolta. Ők még kizárólag kézi szerszámokkal dolgoztak.

 

– Ezek szerint természetes volt, hogy folytatja a felmenői szakmáját?

– Nem akartam hordókészítéssel foglalkozni. Jobban érdekelt a sport. Nagybégányban nőttem fel, ott jártam általános iskolába, majd vízvezetékszerelőnek tanultam Beregszászban. Aztán besoroztak, Rivnében szolgáltam két éven át. Miután leszereltem, a beregszászi konzervgyárban álltam munkába mint kazánházi szerelő. Két év múva a nagybégányi kolhozban lettem sportfelelős. Volt futball- és kézilabdacsapatunk, részt vettünk futó- és lövészversenyeken. Egészen 1989-ig dolgoztam ott.

 

– Aztán mivel foglalkozott?

– A rendszerváltás után felbomlott a termelőszövetkezet, más munka után kellett néznem. A beregszászi Pecsora-cégnél helyezkedtem el, amelynek asztalos- és bodnárműhelye is volt.

– Akkoriban már értett a hordógyártáshoz?

– Nagyjából tudtam, hogyan kell ekészíteni egy hordót, azonban a mestrség csínját-bínját ott sajátítottam el Bakó Béla bácsitól és fiától.

Ahogy már említettem, édesapám és nagyapám még kézi szerszámokat használt, azonban a cégnél gépekkel dolgoztak, meg kellett tanulnom azok használatát. Egészen 2003-ig voltam a műhelyben, aztán még rosszabbra fordult a gazdasági helyzet és munkanélküli lettem.

 

– Mivel kereste a kenyerét attól kezdve?

– Mivel családos ember vagyok – feleségem, két gyermekem van –, bármilyen munkát elvállaltam. Építkezéseken dolgoztam, majd 2008-ban a nagybégányi határőrségnél helyezkedtem el gondnokként. Öt éven át dolgoztam ott.

 

– Ezek alatt az évek alatt is készített hordókat?

– Igen, főként az őszi időszakban rendeltek tőlem hordókat, szüretelőkádakat, amikor eljött a szüret ideje. Az utóbbi két évben teljes munkaidőben ezzel foglalkozom.

– Kik a megrendelői?

– Elsősorban helybéliek (nagybégányiak, kisbégányiak) és ukrajnai rendelők számára gyártok hordókat, kádakat. Az egyik benei bortermelő is visszatérő vásárlóm. Már közel nyolcvan darab 300 literes hordót készítettem neki. Külföldre is – Németországba, Oroszországba, Hollandiába, Magyarországra – számos termékem eljutott már.

 

– Milyen munkafolyamattal készül el egy hordó?

– A legelső lépés a hordó alapanyagául szolgáló fa kiválasztása. Ez lehet tölgy-, eper-, akác-, szelídgesztenye-, szilva- vagy cseresznyefa. Sajnos a Kárpátokban lévő fák egy része beteg a savas eső miatt, illetve a rablógazdálkodás is sokat ártott az erdőinknek.

– Ha megvan a fa, mi a következő feladat?

– Szálirányban méretre vágom a fát, melynek ezután 18 hónapot kell állnia, érlelődnie a napon, az esőn és a szélben ahhoz, hogy kellően puha és száraz legyen, skiázzanak belőle a káros anyagok. Ezután jön a donga formára vágása, gyalulása, cuvakolása, kibélelése és stészolása.

 

– Hogyan nyeri el a donga az íves alakját?

– Úgynevezett munkavasba állítom, majd tűzön megpörkölöm a dongákat, melyeket közben folyamatosan vízzel locsolok. Így érjük el, hogy hajlítható puhaságú legyen a fa, amely ezáltal elnyeri a végleges formáját. A hordó dongáit a cugnak nevezett eszközzel összehúzzuk, majd rátesszük a félig kész hordóra a vasabroncsot.

 

– Kész a hordó oldala, még a két feneke hiányzik.

– A fenék elkészítésének is megvan a maga folyamata: fenekelés, gárbolás, a csíny kivágása. Ezek a fogalmak a hordó végének egyenesre gyalulását és vágását, azaz kigárbolását takarják. Ezt követően kivágjuk a csínyt, amely a hordó fenekét tartja. Körzővel kimérjük a kialakult mélyedést, és az előre összeszögelt fenékre rárajzoljuk, kivágjuk és elvékonyítjuk a szélénél. Kifúrjuk a lyukakat és rátesszük a fenekeket a hordóra, majd kétélű késsel simára csiszoljuk a hordó belsejét és külsejét. Végül beletesszük a lyukakba az aknanyílást és a csapot.

– A hordó fenekére miért fest piros sávot?

– Ez egyrészt díszítés, másrészt nem engedi, hogy a pálinka a szálak között kiszivárogjon a hordóból. Ez már csak egy kiegészítő elem, ahogy a hordóra szerelt fül és a hordótartó is.

 

– Hány literes volt az eddig készített legnagyobb és legkisebb hordója?

– A legnagyobb 600, a legkisebb 4 literes volt.

 

– Meddig szolgálhatja egy hordó a gazdáját?

– Akár száz évig is jó lehet a hordó, ha megbecsülik.

 

– Ez mit jelent?

– A hordót is ápolni kell. Esősorban tisztán kell tartani. Ha a nedű kifogyott a hordóból, akkor azt több léből ki kell mosni. A vízbe adagolhatunk szódát vagy trisót, amely elveszi a szagokat. Egyes helyeken diófalevél főzetével forrázák ki a belsejét. Végül hagyni kell kiszáradni a faedényt, s kénlapot kell elégetni benne. Az így megtisztított hordóba visszadugjuk a dugót, és a következő használatig száraz, hűvös helyen tároljuk.

 

– Vállal hordójavítást?

– Igen, gyakran megkeresnek, hogy javítsam ki a dongát vagy a feneket, illetve égessem ki a hordót.

 

– Ha jól tudom, nem csak hordókat készít.

– Szüretelő kádat, szaunába való kádat, szenteltvíztartót is szoktak rendelni tőlem. Most a kisbégányi görögkatolikus templomba és a nagybégányi római katolikus templomba készítek egy-egy szenteltvíztartót.

 

– Kitől kér szakmai tanácsot, ha elakad?

– Salánkon vannak bodnár kollégáim, velük szoktam beszélgetni.

 

– Salánki kétrekeszes csalihordót gyártott már?

– Még nem, azonban tervben van.

 

– Meddig akar ezzel a mesterséggel foglalkozni?

– Vannak terveim, ha az egészségem is engedi, ezeket akarom megvalósítani és szeretném folytatni a hordókészítést.

 

– Isten áldását kívánom hozzá!

 

Marosi Anita

Kárpátalja.ma