A nap verse: Nagy Zoltán Mihály: Virágének
„Szemem egén lebegőnte csak nekem tündökölsz,
„Szemem egén lebegőnte csak nekem tündökölsz,
„Hó csöndben halkan elmerült,álomba hullt a nagyvilág.
„Egy szókimondhatófekete télbenárván virrasztó
„megtörtük az időtmint lopott kenyeret
„Nélküled alszom elmelletted ébredek
„Ablakom előtt szégyenkező akácpőrére fosztva menekítné magátdühöngő őszben dérmarta áldozat rémület-sárgán föllángol az arcomakác vagyok én is szakadó partonkifordult-gyökérkoszorú-zuhanás vigaszelhulott szél-űzte magvakvalahol talán zölden fölfakadnakúj lomb új remény újra szakadó part” (Új csillagon c. kötet, Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2003)
Nagy Zoltán Mihály: Az idő súlya alatt. Novellák. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2001.
A fórumok, legyen szó kisebbségi vagy egyetemes irodalomról, mindig is jelentős szerepet játszottak egy adott nemzet irodalmának, kulturális életének fejlődésében, kialakulásában. A Kárpátalja területén élő magyarság hosszú időn át maradt fórumok és tényleges, pezsgő irodalmi élet nélkül a történelmi viszonyok kedvezőtlen alakulásának köszönhetően.
Aki hajlandó volt vagy lesz elolvasni trilógiámat, óhatatlanul észrevette vagy észre fogja venni a hősöm gondolatmonológját színesítő, kifejezőbbé tevő szándékkal, a saját szövegformátumhoz hasonló sortördeléssel alkalmazott „vendégszövegeket”.
End of content
End of content