Pák Diána: Hagyni
Hosszan kell szívni, hagyni, Hogy hasson. Hagyni az életnek
Hosszan kell szívni, hagyni, Hogy hasson. Hagyni az életnek
Csönd csattog, csók csattan,
Hajnali rím pattan, megtörnek a fények, Álmok nyújtóznak az éjszaka derekán. Lassan ring az éter, zajlik benn a lélek. Aludj még pillanat, te könnyű pihe lány Szürkéllik az utca, nem szól öröm s bánat, Harmat kavarog a jéghideg betonon. Képlékeny az égbolt, lelkek szaladgálnak Míg egy csillag kezét csöndesen megfogom
Mintha nevetni már tilos lenne-Megkopott az él hangomban ,Egy lélegzet pihen még zsebembe’,De bennem, bennem csak csend van Szellem nyelvek ábécéjét hallom,Kóbor fény-illatok járnak,Felettem: megannyi csillag-halomS ostort fon a Hold magának Mintha nevetni már tilos lenne:Anyám keze csöndre legyint-A csukott szoba is megpihenne-…apám ma kint alszik…megint
Titok lettél – előttem is az vagy,Világtalan fények hajolnak rád.
Most csak egyedül, ahogy a nagyok,
(Ajtó nyílik, függöny lebben, Ősz bujdos a fellegekben.
Csendesül a világ,Elül bennem a hang.
Olvad a bőröm a nyári ég alatt,Belecsorog a fényes messziségbe.
Már nem emlékszem rád, s te sem ismersz engem,Fényévekre járnak a pillanatok.
End of content
End of content