Tárczy Andor: Vörös
Gyilokra élzett pengevégen
Vértulipán fakad.
Gyilokra élzett pengevégen
Vértulipán fakad.
én elvittelek valamerre,
te elvittél valahova,
játszott a szónak kis gyötrelme
Bogár araszol kezemen.
Börtön vagy bölcső tenyerem?
mint mindig, mint bármikor,
most is az utolsó utáni pillanatban
Ágyamban reggel, mondd, ki járt? Üvegfestő, friss, fényes hajnal.
Ungnak és TiszánakSebes a járása. Mint konok szívünknek Szilaj sodorása. Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának Arcunkra rótt jele Ősi kopjafának. Vereckénél susog Rengeteg nagy erdő. Lovasoknak árnya Az egekig felnő. Az egekig felnő, Sűrű sötét felhő. Eleink porából Támad bíbor eső. Munkács szép várának Kövei peregnek. Zrínyi Ilonának Könnyűi erednek. Könnyűi erednek, Sárral keverednek. Valahol…
Tárczy Andor: Úgy szépen. Intermix Kiadó, 2014.
az első este nagyon vidám és rám nézel szemem szeretve
Ez most már nem az a játék. Te engemet, én tégedet.
Megkopasztva tátong az űr.
End of content
End of content