A nap verse: Nagy Zoltán Mihály: Emlék
„megtörtük az időtmint lopott kenyeret
„megtörtük az időtmint lopott kenyeret
„Dalra, csókra, szerelemre,csacska-kedves csevegésre,homlokomon a kezedre-
„Tegnap még térdig ért a nyár,belegázoltam: égetett.
” Tekerednek a csavarokFogaskerekek
„Kis éjkabátján megvillan a fény,Bár súlya van – a súlytalan övé.
„Mikor magam is játékossá értemLeültem sakktábládhoz, Istenem,Végiggondolván helyem és teremMegléptem néhány sakkhúzást merészen.
„Az útlevélben nem lakomA kép se rajt’ nem én vagyok
„Jöttem, hogy hagyjam lábnyomom.Velem a kérdés, tán rád hagyom,
„Száj szögletén vajúdó mosoly,égkék-tiszta tekintet,
„Hajnalszárnyon, üres tenyérreljöttem a tiszták örömével.
End of content
End of content