A nap verse: Füzesi Magda: Távirat
„Ha szivárvány volnék,csak feléd nyújtóznék.
„Ha szivárvány volnék,csak feléd nyújtóznék.
„Te gyöngy, te rét, ti csillagok,könyörgöm, értem szóljatok.
„sohasem múlótüzeket szító
„Légy magasság,hogy mélység tudj lenni.
„Ha azt gondolod,hogy akarsz valamit,attól az még nem akarat.
„Őseink itt nyugosznak mind,s ők ma sem csupán tetemek:
„Ablakom előtt szégyenkező akácpőrére fosztva menekítné magátdühöngő őszben dérmarta áldozat rémület-sárgán föllángol az arcomakác vagyok én is szakadó partonkifordult-gyökérkoszorú-zuhanás vigaszelhulott szél-űzte magvakvalahol talán zölden fölfakadnakúj lomb új remény újra szakadó part” (Új csillagon c. kötet, Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2003)
End of content
End of content