A nap verse: Kecskés Béla: Szülőföldünk

„Őseink itt nyugosznak mind,
s ők ma sem csupán tetemek:
szólnak pentaton dalaik-
E föld nekünk rendeltetett.

Ide születtünk, ez a sors
lett a miénk s munkál velünk,
a kozmosz-szél ide sodort,
és jobb hazát már nem lelünk.

E védtelen síkságon át
gonoszság, vadság mennyi dúlt!
Berogyasztott bordáink közt
hegedő sebként sajg a múlt.

Jelen és jövő mit hoz még?
Némák a mindentudó fák.
De vesztett Mohács nem lehet
ott, hol szikla a barátság.

Sértett ég, mosolyogj hát fel,
és remélj, beregi vidék:
hisz szállnak fecske-dalaink,
s értik a magyar szót itt még!”

Forrás: Kecskés Béla: Pattog a rozsda c. kötete, Galária kiadó, Ungvár-Budapest, 1992