Vaszil Huszti: Az idő
Ifjontian dobog a szív,
ám a mindennapok elviszik a tavaszt…
Ifjontian dobog a szív,
ám a mindennapok elviszik a tavaszt…
Egyszerű vagy mint a
Becsapódás
„Büntető nagy Isten, Most már elhiszem,
Hogy vagy”
A merész Lánchíd nagy ivére
Felkúszott egy szomorú öreg…
Még fogva tartott a város varázsa,
a kábitó versengő rohanás…
„Nagyon kikaptam,
mert sose hallgattam.”
Ha egy nő rátenné fehér kezét
Ránccal rajzolt vén homlokomra,
Milyen más lenne: ifjú, tiszta, szép.
„Öntözzük le húsz esztendőknek elrohanó, boldog korát…”
Jó ideig barangolnánk
fénylő csillagok között…
End of content
End of content