Reichard Piroska: Egyedül
Odakint gördülnek a napok, huszonnégy órájuk nesztelen abroncsán
Odakint gördülnek a napok, huszonnégy órájuk nesztelen abroncsán
Kemény törzsedre cinke száll, virágod ringat bogarat, míg el nem kábít a halál, a fejszeélű alkonyat.
Születésem véletlen helyén szögesdrót csipkézte kertben
Pirosra Fehérre Zöldre festem Éjjelente a ház falát.
Mint emberekkel tömött villamos Sínpárokon futnak az évek
Göcsörtös, fanyar som vagyok,
Lakóföldem zengő zápor ostorozza, vizek ezüstlenek és kék a levegő.
Angyalbeszéd a szád Örök „ifjú poéta”
Gomolyog az ég, mintha lángolni akarna.
„Verstónus 2015” könyvdíjas versíró pályázat
End of content
End of content