A nap verse: Czébely Lajos: Quo vadis?
Czóbel Minka emlékének „Megy az ember, fogy az útjaAz ég alatt.
Czóbel Minka emlékének „Megy az ember, fogy az útjaAz ég alatt.
„Én azt hittem, enyém a tenger,melynek mélyén a gyöngy terem.
„Úgy keress meg engem, halkan,mint ki gyónni jön bűneit,
„ki válaszol ha hallgatokki ért meg jobban a többinél
„Őseink itt nyugosznak mind,s ők ma sem csupán tetemek:
„Nélküled alszom elmelletted ébredek
„Virraszd ét az éjszakát,hűvös hajnal enyhet ád.
„Úgy nézlek már,mintha réti fűszál lennél,
” Hajnalodik. Moccanatlan
„Ablakom előtt szégyenkező akácpőrére fosztva menekítné magátdühöngő őszben dérmarta áldozat rémület-sárgán föllángol az arcomakác vagyok én is szakadó partonkifordult-gyökérkoszorú-zuhanás vigaszelhulott szél-űzte magvakvalahol talán zölden fölfakadnakúj lomb új remény újra szakadó part” (Új csillagon c. kötet, Intermix kiadó, Ungvár – Budapest, 2003)
End of content
End of content