Bobory Zoltán: Befejezetlen mondat
Dr. Kovács Lászlónak, Vásárhelyre
Dr. Kovács Lászlónak, Vásárhelyre
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép…
Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősek jönnek velem szembe,
A nap verse.
Az életem javát már eltemettem,
Az ifjuságom elmaradt mögöttem…
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak…
„Köszönöm az életet, amit tõled kaptam.”
Az árokparton elnyűtt gyalogút,
és az erdőkben augusztus seper;
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Vasban a világ ellenem:
töri gerincem, szellemem,
idegem, álmom, szép arám,
jövőm, virrasztott éjszakám.
End of content
End of content