Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt
Újra zsákokban mindenem
Beleraktam és elviszem az összes
Halvány tegnapot
Újra zsákokban mindenem
Beleraktam és elviszem az összes
Halvány tegnapot
Ki kérdi itt: mi fáj, mi kéne?
Művész vagy-e, kinek szivébe
Késszúrás minden durva hang?
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Hát mégis van még ilyen éjszaka:
kövek közt duzzadón beszélget
velem a hullámok szava.
Arany gyík vedlik az égen,
rád hányja pikkelyeit.
A szél kialvó
glóriát himbál,
s az évszakok szíve
bekopog újra.
Megbuggyant a bor.
Vérszínű orrok
Ízlelgetik
Szagos virágait.
Czébely Lajos fordítása
Szép-Mezopotámiában gyötrődhetett így
a csillagjós…
A nap verse.
End of content
End of content