Sík Sándor: Októberi rózsák
A nap verse.
A nap verse.
Mellette mentem el és tudja életem
A szürke csuháju vándor
A nap verse.
Bitók árnyékát hinti rám az este,
búcsúzó sóhajt hord felém a szél.
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról…
Szíven csókolt, körülölelt
Elcsábitott, elkábitott
Valami.
Fekszem hanyatt,
fejem alatt
föld méhe háborg…
Mesebeli kiskondás
hanyatt heverészett…
mint mindig, mint bármikor,
most is az utolsó utáni pillanatban
„Fű, fa, virág hervad, sárgul, mi sem marad a szép nyárból.”
End of content
End of content