Nemes Nagy Ágnes: Rózsafa
Parnasszien szonett Szigligeten
Parnasszien szonett Szigligeten
Kőteknőjéban fütyülve gyúr a sors, rendjén elvégzi dolgát…
Sorsunk imbolygó jelen fölött
feszülő mennybolt
– várakozás.
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
„Ez a város, ez a tájék ősregék hazája!”
Most szivük egyszerre összeretten,
átlyukasztva, holdnál epedőbben…
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból…
Ó, múlnak az évek, a nagyszerű évek.
És múlnak a nagyszerű álmok…
End of content
End of content