Sárközi György: Fény és sötétség
Ott sétál, szarvát lehajtva, csetlő, gyönge lábbal,
Sejtelmes sugárként fut át a két űrön távoli bégetése.
Ott sétál, szarvát lehajtva, csetlő, gyönge lábbal,
Sejtelmes sugárként fut át a két űrön távoli bégetése.
November 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját.
Apám szemétől tengert örököltem,
a végtelenség mámoros ízét.
Zuhan a Nap. Most folyt el épp’ a vére,
a futó felhők fodrain mint festék
ragad a piros, odafröccsent Élet.
Bartha Gusztávra emlékezünk.
78 éve hunyt el Radnóti Miklós.
A kép egy percre megkövül.
Én is mereven állok.
Novemberi délután,
szürke felhők szállnak.
én bátor népem tíz napig
álmodta szabadság-álmait
s most – mint a szívem – tetszhalott!
Elég volt a magányosságból és az édes békességből is elég volt.
End of content
End of content