Gáspár Kornél: Sötét órák
Szemem behúnyom lázas nap után;
Óh jőjj álmatlan álom, nyugalom!…
Szemem behúnyom lázas nap után;
Óh jőjj álmatlan álom, nyugalom!…
Dicsérd a csendet, ne a csorba zűrt,
a zagyva időt bölcs edénybe szűrd…
Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat –
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
Rakott gyümölcsösök s téres mezők
nyájas felhők az aranysárga égen
s mint régentájt, homéri kék vidéken
visszhangos szöllődombon fürtszedők.
A nap verse.
Olyan ámulva nézem napjaim,
mint szakadozott mozgóképet:
kié a bánat és kié a kín,
mi most orvul szivembe tépett?
Rázom, rázom lelkem,
Húlassa mit terem!
Hazafias szellemű költeményeket, elbeszéléseket és tárcát írt
Először dühösen verte a földet,
Később szelid cseppekben jött le
Bocsánatkérni.
A nap verse.
End of content
End of content