2016. június 2., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kármen – héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.
Anita – az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Vannak az életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: „szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!” Ne felejtsd el!… Ide vissza kell találnod, mindig!”

Müller Péter

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-933d50-414f”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ortutay Elemér (Ungvár, 1916. június 2. – Ungvár, 1997). Görög katolikus lelkész, teológiai tanár. 1934-ben érettségizett a beregszászi gimnáziumban. Tanulmányait Ungváron, Olmützben és Budapesten folytatta. Sztojka Sándor munkácsi püspök szentelte pappá 1941. október 5-én. 1941-től 1945-ig az ungvári leány-és fiúgimnázium hittantanára volt. 1942. március 24-én Budapesten teológiai doktorrá avatták. 1945-49-ben Ungvár-Ceholnyén volt segédlelkész, 1947-49-ben teológiai tanár az ungvári papi szemináriumban. 1949. augusztus 29-én az aposztázia elutasítása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták. Október 5-én 25 évi munkatáborra, 5 évi polgári jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték,Vorkutába vitték, az ottani szénbányában dolgoztatták. 1956. augusztus 20-án szabadult.  1956 – 76 között az ungvári kerámiagyárban dolgozott. Titokban folytatta tanári munkáját, görög katolikus papokat készített fel a szolgáltra, 1989-től ismét görög katolikus lelkészként működött. 1991-ben a Római Katolikus Hittudományi Akadémián átvette aranydiplomáját, aranymiséjét 1991. október 6-án celebrálta Ungváron. Írásai a Kárpáti Igaz Szó, az Új Ember, az Igen, a Görög Katolikus Szemle stb. hasábjain jelentek meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–         IV. Béla az ispotályos (johannita) rendre bízza a déli határszakaszok védelmét, a lovagoknak részt kellett vállalniuk a várépítésben is (1247).

–         Majdnem mi, magyarok rendeztük az első újkori olimpiát, ugyanis Athén gazdasági és belpolitikai okokból bizonytalankodott. Sajnos a magyar kulturkormányzat „packázott” – írták a korabeli lapok – ezért az eredeti terv szerint, Görögországban bonyolították le a játékot (1896)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-73d50-414f”][vc_column_text]Isten ígérete tékozló gyermekeinek (2)
„… ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Lukács 15:24)

Figyeld meg, mit tett az apa tékozló fiáért, abban a pillanatban, ahogy az megalázta magát és ezt mondta: „vétkeztem” (Lukács 15:21), mert ugyanezt teszi Isten is érted.
1) „Az apa… ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá…” (22. vers). El tudod képzelni, hogy nézett ki a fiú, és milyen büdös lehetett, a disznók között töltött idő után? Te vállaltad volna vele a közösséget? Jó hírem van: Isten bűneinket betakarja Krisztus igazságának köntösével. Ettől kezdve úgy tekint ránk, hogy „Krisztusban” vagyunk. Ezért vagyunk az ő szemében mindig elfogadhatóak.
2) „húzzatok gyűrűt a kezére” (22. vers). Ez a családi pecsétgyűrű volt, amivel az üzleti ügyeket hitelesítették. Viaszba nyomva felért egy aláírással. Újabb jó hírem van: Isten nem csak részben állít helyre, ő visszahelyez régi pozíciódba, és visszaadja a jogot, hogy az ő nevében ügyeket intézhess.
3) „húzzatok… sarut a lábára!” (22. vers). A tékozló fiú elhatározta, hogy azt mondja apjának: „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy” (19. vers). Azokban az időkben a béresek nem viseltek lábbelit, ez csak a fiaknak járt. Milyen csodálatos, ez az apa teljes jogú fiaként fogadta vissza gyermekét.
4) „… hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk…” (23. vers). Egy borjút felhizlalni időbe telik! Az apa régóta tervezte ezt az ünnepet. Sohasem mondott le a fiáról. Számodra is ez ma az üzenet: Isten rólad sem mondott le! Jöjj vissza hozzá, és engedd, hogy helyreállítson!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-23d50-414f” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk

A Diocletianus-féle üldözéskor (304) Rómában szenvedett vértanúságukról Szent Damazusz pápa tanúskodik. Kivégzésük történetét a hóhértól hallotta, és márványtáblába vésett költeményben örökítette meg az eseményt a pápa. Egy berekben fejezték le őket, de testüket átvitték a Via Labicanán lévő két babérfához. Sírjuk körül híres temető alakult ki, ahol a keresztény Nagy Konstantin császár bazilikát emelt tiszteletükre. Itt volt eltemetve Szent Heléna (Ilona), a császár édesanyja is.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]