2016. július 17., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Endre – német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

Elek – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.”

Gustave Flaubert

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93235a-2458″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Margittai Antal, Gerber (Várpalánka, 1880. szeptember 17. – Munkács, 1939. július 17.). Botanikus, gimnáziumi tanár. 1900-ban érettségizett Munkácson. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, matematikából és fizikából szakvizsgázott 1904-ben, majd 1905-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1911-ig a znióváraljai állami tanítóképzőben dolgozott, majd a stubnyafürdői tanítóképzőbe került. 1916-tól a munkácsi tanítóképzőben, 1920-tól pedig a munkácsi állami főgimnáziumban tanított haláláig. Kedvenc elfoglaltsága a botanika volt. Bereg és Turóc vármegye, valamint a Kárpátok flóráját kutatta; kitűnően ismerte a Carex-és a rózsaféléket. Halála után a m. kir. vallás-és közoktatásügyi minisztérium vásárolta meg értékes herbáriumát a Nemzeti Múzeum, illetve a debreceni egyetem növénytani intézete részére. Észak-Erdély visszacsatolása után a Margittai-herbárium egy része, mintegy 30 ezer lapot számláló gyűjtemény, a kolozsvári egyetem és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárának birtokába került.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          E napon született Tolnai Klári színésznő, (1914) kétszeres Kossuth-díjas.

–          Nagy László Kossuth-díjas költő születése (1925)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7235a-2458″][vc_column_text]A VÁLTOZÁS KEZELÉSE (1)

„Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat…” (1Krónikák 4:10)

Gondolj csak bele, mekkora ostobaság sikerért imádkozni, ha nem akarjuk mindazt a változást, ami a sikert elhozná! Mégis ezt szoktuk csinálni, nem? Nézzünk szembe vele, könnyebb megelégedni az adott helyzettel, mint vállalni a sok „mi lesz, ha”? gondolatot, ami a fejlődés velejárója. Sőt, olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy önző és nem lelki emberhez való dolog sikerért imádkozni. Jabéc nem így gondolkodott! Hallgasd csak imádságát: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krónikák 4:10). Gondold végig, melyek azok a változások, amiket nem akarsz vállalni? Otthagyni egy munkahelyet, ahol nem tudsz kiteljesedni; saját vállalkozásba kezdeni, vagy megszüntetni egyet, ami nem hoz nyereséget; megtanulni a számítógép használatát; megszakítani egy mérgező kapcsolatot; eladni egy házat vagy autót, aminek túl nagy a fenntartási költsége számodra; lemondani a költekező életstílusról, felelősségteljes költségvetést összeállítani? Ezek a változások mind természetes részei mindennapi életünknek. A pánik akkor tör ránk, ha váratlan változással találkozunk. Ilyenkor látjuk meg a különbséget aközött, amit mondunk, ls amiben valóban hiszünk. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). A kulcsszavak ebben a szentírási részletben: a „minden”, a „javukra” és az „elhatározása szerint”. Mivel Krisztusban vagy, bármi, ami téged ér, előtte rajta halad át. A mindenbe beletartoznak azok a dolgok is, amiket nem szeretsz, Istennek terve van, és e szerint az elhatározása szerint munkálkodik a javadra. Visszatekintve majd ezt fogod mondani: „Ha nem mentem volna keresztül mindezeken, nem tapasztaltam volna meg Istennek az áldásait, melyeket ma élvezek.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2235a-2458″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Zoerard-András és Benedek remeték

Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek. A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]