DNS-sel térképezték fel az emberiség vándorlásának útvonalát
Három genetikuscsoport is új információkkal szolgál arról, hogyan hódította meg a világot Afrikából kiindulva a modern ember.
A több mint 280 különböző populációból származó örökítőanyag vizsgálatával végzett részletes kutatások bepillantást engednek a Homo sapiens vándorútjaiba. A tudósok a Nature szaklapban mutatták be eredményeiket.
David Reich, a Harvard Egyetem kutatója és csapata 142 populáció 300 egyedének genomját szekvenálta. Feltételezéseik szerint a csoport, amelyre minden ma élő ember visszavezethető, már 200 ezer éve megkezdte felbomlását Afrikában. Egy része elhagyta az afrikai kontinenst és ezután egy kelet- és egy nyugat-eurázsiai csoportra bomlott.
Este Willerslev, a Koppenhágai Egyetem szakértője és kollégái 83 ausztrál bennszülött és 25 pápua-új-guineai DNS-ét elemezték.
Tanulmányuk szerint ez a csoport 58 ezer éve vált el az európaiaktól és az ázsiaiaktól, 37 ezer évvel ezelőtt pedig szétvált a két rész fejlődési vonala, jóval azelőtt, hogy tízezer éve térben is elszakadt egymástól a két populáció.
Az ausztrál populáción belül aztán további alcsoportok alakultak ki, vélhetően a természetes akadályokként szolgáló puszták miatt.
Bár a két kutatás egyetlen időszakra talált bizonyítékot, amikor a Homo sapiens kivándorolt Afrikából, a szakértők nem zárják ki, hogy több kivándorlási hullám is lehetett.
Erre talált utalást csapatával Luca Pagani, a tartui Észt Biocentrum tudósa. Kimutatták, hogy pápua-új-guineai emberek mintegy két százalékának DNS-e arra utal, hogy elődeik korábban hagyták el Afrikát, mint más eurázsiaiak.
A modellek nem olyan nehezen összeegyeztethetők egymással, mint ahogyan az tűnik – írják a Washingtoni Egyetem szakértői, Serena Tucci és Joshua Akey a Nature magazinban.
Szerintük elképzelhető, hogy több kivándorlási hullám volt, miközben az emberek csak kevés, vagy egyáltalán semmi nyomot nem hagytak hátra a mai nem afrikaiak örökítőanyagában. Az, hogy egyes populációk látszólag nyom nélkül tűntek el a Földről, az emberiség történetében többször előfordult.