2016. december 1., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Elza – az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A társadalmi világ a maga valamennyi tagját olyan tulajdonságokkal szereli föl, mely az egyéntől elvárt szolgálathoz szükségesek. A Társadalom a második Természet!”

Honoré de Balzac

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93262b-c873″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Batizi Mihály* (XVI. század). Református prédikátor. Egyike volt az 1552. december 1- jén Beregszászban megtartott zsinat résztvevőinek. Írt egy magyar katekizmust, amelynek megjelenési éve és helye ismeretlen.

* A születési adatai ismeretlenek, viszont a református egyháztörténetben nagy jelentősége van az 1552-es beregszászi zsinatnak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Rendszeresen, napi több órás adásban sugároz a Magyar Rádió (1925).

Kellér Dezső konferanszié (1905) a hamisíthatatlan pesti kabaréhumor képviselője volt.

Vörösmarty Mihályt, (1800) az ország legtekintélyesebb költőjének tartották a politika nagyjai, Széchenyi, Deák, Wesselényi személyes barátai voltak. Igazi nagysága lírában mutatkozik meg, a Szózat nagyszerű strófái (1836) pedig Széchenyi korának érzését öntik örök formába: vagy jobb kor, vagy nagyszerű halál!

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7262b-c873″][vc_column_text]NE LÉGY OLYAN KRITIKUS! (1)

„…esztelenül vétkeztünk!” (4Mózes 12:11)

Amikor Mirjám bírálta öccsét, Mózest a felesége miatt, az Úr meghallotta, és leprával verte meg. Talán olyan családban nőttél fel, ahol mindig mindenkiben a hibát keresték, és most ugyanezt hallod saját hangodban, amikor a gyermekeiddel beszélsz. Nem tudod élvezni Isten áldásait, mert úgy lettél programozva, hogy folyton ellenőrizz, szőrszálhasogatóan viselkedj, és véleményt formálj – általában negatívat. A Biblia azt mondja: „aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). A kritizálás definíciója (másokban észrevett hibákkal foglalkozni anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk) elgondolkodásra kellene, hogy késztessen. Először is itt van az „észrevett” szó. Érzékelésünk gyakran nem pontos, mindig vannak olyan körülmények, melyeket nem értünk. Aztán következik a „foglalkozni”. Hajlamosak vagyunk úgy végigmenni az életen, hogy azt mondjuk: „ez nem helyes” vagy „én ezt nem így csinálnám”. Azt mondod, te egy elemző gondolkodású ember vagy, hogy Isten ilyennek teremtett? Rendben van. A gond abból következik, ha leragadsz egy megfigyelésednél, és folyton azzal foglalkozol, nem tudod félretenni. „De hogyan tudnék segíteni valakinek, ha nem foglalkozom azzal, mit tesz?” – kérdezed. Ezért olyan fontos a definíció utolsó része: „anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk.” Nem baj, ha valakinek a hibáival foglalkozunk, mindaddig, amíg ezt nem ítélkező módon tesszük, hanem segítő szándékkal, megoldást keresve. Azt jelenti ez, hogy nyugodtan megbeszélhetjük a dolgot egy harmadik féllel is? Csak akkor, ha így tudjátok befejezni a beszélgetést: „Imádkozzunk ezért, tartsuk titokban, és igyekezzünk segíteni!”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]