Kárpátalja anno: Nagymuzsaly 1881-ben

„Jó bort és timkövet termő riolithegy tövében a Borsova folyó jobb partján, a tiszaháti járásban Beregszász és Bene között fekszik e falu, amely áll 152 házból, 962 lélekből és a kismuzsalyi határt is belefoglalva 3359 holdnyi termékeny határból.”

Így ír Lehoczky Tivadar az 1881-ben Ungváron megjelent Beregvármegye monographiája című könyvében Nagymuzsalyról.

Ugyanebben az esztendőben készült a fent látható a felvétel, amely Nagymuzsaly református templomát ábrázolja.

Lehoczky művében csak nagyvonalakban ismerteti a templom történetét, melyről ma már többet tudunk.

A falu szőlősdombján 1337-ben rakták le a Keresztelő Szent János tiszteletére építendő kőtemplom alapjait a nagymuzsalyi római katolikusok. A templombelső egykor vörös, kék és narancssárga színekben pompázott, melynek nyomai még ma is fellelhetőek.

Miután a település lakossága 1552-ben áttért a protestáns vallásra, a templom is református kézbe került. Az akkorra már felújításra szoruló épületet kijavították, s támfallal erősítették meg.

A XVII. században az istenháza mellé fa harangtornyot építettek, melyben két harang is található. Az egyiket 1638-ban öntötték „Im Gottes Nahmen!” („Isten nevében!” – a szerk.) felirattal, a másik 1923-ban készült Kisgejőcön.

Az épület alatt sírbolt található, melyben egykor gróf Vay Ádám ősei nyugodtak. A tőlük fennmaradt tárgyakat – három gyűrűt és egy kardot – a gróf 1830-ban vásárolta meg az egyházközségtől. Az így befolyt összegből a hívek előcsarnokot építettek a templom déli oldalán, valamint felújították a sírboltot.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma