Vasárnapi üzenet

„Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.” (Mk 8,24)

A böjt története a régmúltba nyúlik vissza. Mindig komoly oka volt, ha gyakorolták. A böjt akkor igazi, ha a bensőséges hit megnyilvánulása. A böjt küldetés, mely vállalásának egyértelmű iránymutatása hangzik el Jézus szájából az idézett szakaszban. A böjt komoly testi önfegyelem és életforma. Isten országa jelenlétéhez kapcsolódó „evangéliumi életstílus”.

Bár a bizánci egyházban a szombatok és a vasárnapok nem számítanak böjti napoknak, mégis szorosan kapcsolódnak a nagyböjt világához. Minden nagyböjti vasárnapnak két témája, jelentése van. Egyrészt mindegyik vasárnap egy olyan sorozathoz tartozik, amelyben a nagyböjt ritmusa és lelki világa jut kifejezésre. Másrészt az egyház történelmi fejlődése során mindegyik vasárnaphoz egy másik téma is kapcsolódott.

Nagyböjt harmadik vasárnapján a tiszteletreméltó és elevenítő keresztet ünnepeljük. A böjt folyamán a szenvedélyeknek meghalva, valamiképpen mi is keresztre feszíttetünk, ezért kerül elénk a kereszt. Frissít és bátorít, Jézus Krisztus szenvedésére emlékeztet. Buzdít: hogyha Isten keresztre feszíttetett értünk, mennyi mindent kell nekünk megtennünk érte, és az Úr kínszenvedéseit figyelembe véve megkönnyíti terheink hordozását. E vasárnapon a kereszt nem a szenvedés, hanem a győzelem és az öröm fogalmát fejezi ki. Mindennek világos az értelme: a nagyböjt közepén vagyunk. Eddig a pontig megmásztuk a hegyet, lassanként megpillantjuk zarándoklatunk célját, és kezdenek feltűnni a húsvéti fények. A nagyböjt nem más, mint önmagunk keresztre feszítése, ezzel pedig megtapasztaljuk Krisztus parancsát, amelyet e vasárnap evangéliuma (Mk 8,24) hirdet. Mindaddig azonban nem vehetjük fel keresztünket, és nem követhetjük Krisztust, amíg nincs birtokunkban az Ő keresztje, amelyet ő vett fel, hogy üdvözítsen minket. Jézus keresztje üdvözít minket, nem pedig a mienk. Az ő keresztje nemcsak értelmet, hanem erőt is ad a többi keresztnek, a mi keresztjeinknek.

Szűcs Ferenc
görögkatolikus áldozópap, Barkaszó