Egy eldöntendő kérdés

Azt írja az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma által egyetemi tankönyvként jóváhagyott УКРАЇНСЬКА МОВА ЗА ПРОФЕСІЙНИМ СПРЯМУВАННЯМ (Ukrán szakmai nyelv) című kiadvány:

„Політику законодавчих обмежень української мови продовжив радянський уряд. Так, у 1938 році виходить постанова про обов’язкове вивчення російської мови в національних республіках СРСР, а всього через 20 років з’являється малопомітне положення про вивчення другої мови за бажанням батьків і учнів. Положення не відміняло постанови 1938 року, а отже, фактично робило російську мову обов’язковою для вивчення, українську ж – необов’язковою навіть для корінних українців. Щодо української мови використовувалися й інші форми лінгвоциду: Лінгвоцид через освіту. Відома стара істина: чия освіта, того й мова.”

Ukránul nem értők számára magyar fordításban:

„Az ukrán nyelvre vonatkozó jogszabályi korlátozások politikáját a szovjet kormány folytatta. Így 1938-ban tette közzé határozatát az orosz nyelv kötelező oktatásáról a Szovjetunió nemzeti köztársaságaiban, és csupán 20 évvel később jelenik meg egy kevés feltűnést keltő rendelet a második nyelv oktatásáról a szülők és tanulók kérésére. A rendelkezés nem váltotta fel az 1938-as rendeletet, tehát tényszerűen az oroszt kötelezően tanítandó nyelvvé tette, az ukrán pedig még a született ukránok számára sem volt kötelező. Az ukrán nyelv vonatkozásában a lingvocídium [nyelvi genocídium] egyéb formáit is alkalmazták: lingvocídium az oktatás révén. Ismert a régi igazság: akié az oktatás, azé a nyelv.”

A tankönyv idézett leckéje a 200 évvel ezelőtt született ukrán történész, etnográfus, író, költő, Mikola Kosztomarov egy körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt született művéből vett idézettel zárul:

„Народ повинен учитися, народ хоче вчитися; якщо ми не дамо йому умов і засобів учитися своєю мовою він стане вчитися чужою й наша народність загине.”

Magyarul ez annyit tesz:

„A népnek tanulnia kell, a nép tanulni akar; ha mi nem adunk számára lehetőséget arra, hogy saját nyelvén tanuljon, más nyelvén fog tanulni, és a mi népünk el fog veszni.”

Most már csak azt nem tudom eldönteni, hogy az új ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének megszövegezői, a jogszabályt megszavazó parlamenti képviselők, a mellette kampányoló Hrinevics oktatási miniszter, az azt aláíró Parubij házelnök és Porosenko elnök nem olvassa az ukrajnai tankönyveket és a klasszikus ukrán esszéirodalmat, vagy nagyon is tudatosan olvassák ezeket?