300 millió éves megkövesedett erdőt találtak Kínában
Kutatók régen kihalt növényfajok mocsaras erdőségét rekonstruálták olyan, jól megőrzött fosszíliák elemzése révén, amelyeket vulkáni hamuréteg ejtett csapdába.
Bár a fajok nagy része már ismert a tudomány számára, a trópusi erdőséget elpusztító kitörés a mai Észak-Kína területén olyan időkapszulát hozott létre, mely szinte precedens nélküli részletességgel fedi fel a régió faunáját – mondják a kutatók.
A paleoökológusok rendszerint úgy tudják felmérni egy ősi erdei ökoszisztéma gazdagságát, ha a különböző korú növényi töredékeket összerakják. Azonban csak akkor kapják meg az erdő kompozíciójának és ökológiájának igazi képét, ha nagyobb területek maradnak meg eredeti helyzetükben, egy geológiai pillanatban – mondja Hermann Pfefferkorn, amerikai paleoökológus. Bár az áradások hatalmas területeket boríthatnak be üledékkel egyetlen csapással, gyakran más területekről származó élőlényeket hoznak magukkal, és a helyi „lakosokat” elszállítják. A legmegbízhatóbb konzerválást a kutató javaslata szerint a vulkáni hamu adja.
Pfefferkorn és csapata egy ilyen időkapszulát tárt fel 298 millió éves kőzetekben, Kína északi részén. Ez az időszak a perm korszak elejére esik, amikor a Föld kontinentális lemezei még egymás felé haladtak, hogy aztán létrehozzák a Pangea szuperkontinenst. Észak-Amerika és Európa összeállt, Kína pedig két kisebb kontinensből állt. Mindegyikük átfedte az Egyenlítőt, így trópusi klímával rendelkeztek.
Az erdő „Pompejiben” a lehulló vulkáni hamu súlya letépte a leveleket az ágakról, kidöntötte a fákat, aztán eltemette őket. A régió hamuüledékeinek konzisztens vaskossága, valamint az egyes hamurészecskék mérete azt sugallja, hogy a vulkánkitörés több mint 100 kilométerre történt.
A kutatók az ősi ökoszisztémát három helyszínen talált növények elemzésével rekonstruálták. A helyszínek együtt több mint 1000 négyzetméternyi területet fednek le. Pfefferkorn és csapata szerint hat növényi csoport fajai éltek a területen – tették közzé a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban.
Amellett, hogy páfrányfák alacsony lombozatával rendelkezett, a tőzegerdőben magas fák is voltak – mint a Sigillaria és Cordaites nemzetség képviselői -, törzsük kétszer olyan magas volt, mint egy telefonpózna. Emellett kúszónövények és a rejtélyes Noeggerathiales nemzetség három faját is megtalálták. Ezek olyan apró, spórákkal rendelkező fák, amelyekről a kutatók úgy hiszik, a legkorábbi páfrányok közeli rokonai voltak. Azt is megfigyelték, hogy a három lelőhely növényi kompozíció tekintetében némileg eltért egymástól. Az egyik helyen például a Noeggerathiales fajok eléggé hiányoztak, míg más helyen ezek voltak a domináns növények.
Robert Gastaldo, amerikai paleobotanikus szerint a vizsgálat lenyűgöző. „Ezen növénycsoportok jelentős részét más helyszínekről ismerjük, de arról nem volt tudomásunk, hogy egymás mellett is növekedtek.”
Amikor az erdő még élt, a Pangea szuperkontinens keleti partjai mentén lévő, hatalmas trópusi sziget északnyugati szélén helyezkedett el. A legtöbb ilyen erdőség máshol már több millió évvel korábban kipusztult, mivel élőhelyük kiszáradt, ahogy a szuperkontinenst alkotó földtömegek összeálltak, az erdők pedig távolabb kerültek a partoktól – mondja Ralph Taggart, paleoökológus. Ebben az értelemben szerinte ez a tőzegerdő már akkor belefagyott az időbe, amikor máshol az erdők még csak fejlődtek.
Forrás: hirado.hu