Kárpátalja anno: a beregdédai református templom
„A református vallás itt, mint minden magyar vidéken a protestantizmus fejlődése idején jókor honosodott meg, az áttért hívek a római kat. templomot s annak szomszédságában álló lelkészi telket a maguk részére foglalván el, melyet maiglan bírnak.
A keletelt, egyhajójú s az ennél alacsonyabb, egyenes fallal zárolt szentéllyel bíró kőtemplom XV. századi csúcsíves ízlés szerinti építmény, mely a 8 lépés hosszú szentéllyel együtt 18 m hosszú és 13 m széles, a hajóban 7½ m magas. Korát a közvélemény sokkal régebbinek állítja.
Déli és keleti oldalán kis körívű ablakok hintenek fényt a templomba, melynek falait egykor festmények díszítették. A levakart mészréteg alatt, különösen az északi oldalon, vörös, sárga és fekete színelésre akadtan. A hajó alatti sírboltban e század elején több elkorhadt fa és egy rézkoporsó maradványai közt tíz aranygombot is találtak.
A nyugati homlokzat közepén áll a téglából később hozzáépített 15 m magas torony, mely egyszerű négyág alakban száll fel, és csonka tetején sátorfedőt visel; nyitott csarnokszerű alján szembeötlik a templom egykori díszes csúcsíves s három horonnyal díszített kőkeretű főajtaja. Az északi oldalon a hajdani sekrestyének romjai látszanak” – írja Lehoczky Tivadar 1881-ben a beregdédai református templomról a Bereg vármegye monographiája című művében.
Jól fogalmazott Lehoczky, amikor a beregdédai református (egykor római katolikus) templom korábbi keletkezéséről beszélt. Más szakértők ugyanis a XIII. századra teszik az épület eredetét.
Kiegészítve Lehoczky leírását, elmondhatjuk még a templomról, hogy hajója keletelt, egyenes záródású. A szentély keleti oldalán három, a szentélyt és a hajót mindkét oldalról négy-négy, a falakra merőleges, lépcsős támpillér támasztja meg. A toronyhoz nyugat felől egy nagyobb méretű támpillért építettek. A szentély keleti falában egy félköríves záródású román kori ablak, déli falában egy hasonló, de kisebb méretű ablak látható. Szintén román kori az a két kőkeret nélküli ablak, amely a hajó déli falán található.
A középkori, 250 férőhelyes templomot többször is átépítették és felújították az évszázadok során, mire 1903-ban elnyerte a ma is látható formáját.
Amikor Lehoczky Tivadar a templomban járt, az akkori lelkész, Koncz Imre három régi templomi serleget mutatott neki. Ezek a bevésések alapján 1620-ból, 1634-ből és 1667-ből származtak.
Lehoczky a Vasárnapi usjág 1866. évi 46. számában is bemutatta az ősi templomot. Íme egy részlet:
„E templomot egykor a római katholikusok épitették, később a reformatió kezdetén a lutheránusok s ezektől a kálvinisták birtokába ment át, kik azt maiglan is használják, kiküszöbölvén abból mindazt, a mi az eredeti birtokosokra emlékeztetne: most az egykori oltár helyén áll az asztal; a szentélyben szék, a régi falképek be meszeltettek, ugyhogy ottlétemkor a vakolatot itt-ott a magas falakról levakarván, a mészréteg alatt falfestvényekre akadtam, különösen a hajó északi és nyugati oldalain. A ledöntött sekrestyének is csak kívülről látszik némi nyoma.”
A toronyban lévő harangot 1678-ban ajándékozta a felekezetnek Nemes Fuló János. Az 1997/1998-as összeírás szerint a toronyban lévő jelenlegi egyik harangot 1923-ban öntötte Egry Ferenc kisgejőci mester. A másik, bronzharang pedig 1810-ből származik.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma