2018. június 15., péntek

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Jolán – Dugonics András névalkotása. Jelentése: jó leány (magyar); a viola virága (görög).

Violetta – a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Nem az a fontos, hová mész. Az a fontos, hogy járd az utat, és megélj minden egyes, az úton töltött pillanatot.”

Gaál Viktor

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93df82-f0ef”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Salamon Béla (Beregrákos, 1885. március 4. – Budapest, 1965. június 15.). Színész, kabaréigazgató, érdemes művész (1958). Apja kiskereskedő volt a Bereg megyei Beregrákoson, ezért itt töltötte gyerekkora egy részét. A munkácsi vásárban látott először vásári komédiásokat.

Büszke volt rá, hogy Fedák Sárival egy megyéből származik. Pályafutását műkedvelőként kezdte, nem végzett színésziskolát. 1914-től a Royal Orfeum akkori sörkabaréjában lépett fel. Az Apolló kabaréban vált híressé, itt aratta első nagy sikerét Szőke Szakáll Vonósnégyes című jelenetében.

1923-ban megalapította a Teréz körúti Színpadot, amit Nagy Endrével közösen igazgattak. Játszott a főváros szinte valamennyi kabaréjában. 1951-től, megalakulásától kezdve nyugalomba vonulásáig (1965) a Vidám Színpad tagja volt. Majd minden szerepében ő volt a „pesti kisember”, akinek szállóigévé vált a mondása: „Ha én egyszer kinyitom a számat…, ha én egyszer elkezdek beszélni…” . Több filmben is játszott epizódszerepet. Számos krokija, karcolata jelent meg különböző napilapokban és folyóiratokban.

 Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–         Ezen a napon született 1870-ben Bacsák György jégkorszakkutató, a föld és az ásványtani tudományok doktora.

–         Megkezdődik az egyházi iskolák államosítása (1948)

 Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7df82-f0ef”][vc_column_text]BÍZZ ISTEN JÓSÁGÁBAN!

„Jó az Úr!” (Náhum 1:7)

A Bibliában azt olvassuk: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlelkedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” (2Mózes 32:1). Miért készített Izráel népe aranyborjút? Mert olyan Istent akartak, amit láthatnak. Egy láthatatlan Istennel nehéz kapcsolatban lenni, ráadásul a képviselője, Mózes olyan sokáig maradt a Sínai-hegyen, hogy úgy érezték, elhagyta őket, és magukra maradtak. Ezért azt tették, amit mi szoktunk, amikor félünk: az ismerős biztonságához folyamodtak. Mark D. Roberts írja: „Milyen gyakran találjuk magunkat az izraelitákhoz hasonló helyzetben! Halljuk, hogy Isten valami újra hív, és bátran elindulunk hittel. De amikor nem érezzük Isten jelenlétét, és úgy tűnik, imáink csak a plafonig jutnak el, elhagyatottnak és tehetetlennek érezzük magunkat, és félünk. Akkor a megszokottba kapaszkodunk.” A Biblia azt mondja: „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1:7). Nancy Ortberg mondja: „A változások nehéz részében találom meg legtöbbször Istent… mindazt, amiről olyan sokat beszéltem, a változásban meg kell élnem… a legtöbben sikoltozunk és rúgkapálunk ahelyett, hogy bátran elindulnánk abban a biztos tudatban, hogy Isten ott vár a túloldalon, sőt, ott van Isten személyének mindazon oldala, amit ez idáig nem értettünk. Legyen a változás akár egy szerettünk halála, akár egy munkahely elvesztése, akár az, hogy az ország másik végébe kell költöznünk, akár az, hogy kirepülnek a gyermekeink a családi fészekből – ha minden erőnket beleadva átmegyünk a nehéz szakaszon, rá fogunk jönni, hogy Isten ott van… és hogy ő egészen, csodálatosan, ámulatba ejtően jó.” Amikor Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat- de nekünk kell belépnünk rajta.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2df82-f0ef” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Árpádházi Boldog Jolán

IV. Béla magyar király és a konstantinápolyi császári családból származó Laszkarisz Mária leánya 1238 körül született. Rokonai között van Magyarországi Szent Erzsébet, és Prágai (Csehországi) Szent Ágnes; két nővére Boldog Kinga és Szent Margit. A szülői házban mindössze öt évet töltött melybe beleesik a tatárjárás borzalmas ideje. Szülei ekkor szentéletű nővére gondjaira bízták. 17 éves korában Boleszláv kalisi és gnieznói fejedelem személyében a legméltóbb férj oldalára került. 23 évet töltött példás keresztény házasságban. Három gyermeket szült mindenütt bőkezű ajándékokkal segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Két klarissza monostort alapított.

Férje halála után a szintén özvegységre jutott Kinga nővérével vagyonát felosztva az ószandezi klarissza monostorba vonult. Szent Kinga halála után a gnieznói monostorba költözött. Kitűnt alázatosságával és imaéletével. 1298. június 11-én halt meg.

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]