2019. január 21., hétfő

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ágnes – görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen, szűzies, tartózkodó.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik.”

Stephen King

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93e618-2535″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

ÁGNES NAPJA

Ágnes napjához időjárási regula fűződik: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince” (Penavin 1983: 109).

A kiszombori (Torontál m.) várandós asszonyok sós vízben mosdottak ezen a napon, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek.

Tápiósápról Ágnes-köszöntőt jegyeztek le. Karácsonyfát díszítettek fel a legények, és azzal mentek a lányokhoz köszönteni:

Gyöttem köszönteni én az Ágnesokat,

máma tartják patrónus napjukat.

Rózsaszín hajnalka szálljon ezen házra,

a házigazdára, a gazdasszonyára.

Éljen, éljen, éljen sokáig.

(Barna 1985b: 769)

Magyar Néprajz VII

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Révész Imre, Csebray (Sátoraljaújhely, 1859. január 21. – Nagyszőlős, 1945. február 3.) realista életképfestő és illusztrátor. Tanítócsaládból származott, de szülei elváltak, ezért édesanyjával és nővérével Nagyszőlősre költöztek. Anyja és később nővére a városban dolgozott postamesterként. Révész Imre itt járt iskolába, gyerekkorától érdekelte a rajzolás. Az 1860-as évek végén a debreceni kollégiumba került. 1873-75-ben  Bécsben tanult litográfiát, művei már ekkor megjelentek bécsi folyóiratokban. Nyarait Nagyszőlősön töltötte, s itteni barátairól, ismerőseiről portrékat készített. 1875-ben beiratkozott a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára. 1877-ben Budapesten, a Székely Bertalan vezette mintarajziskolában tanult. Innen ösztöndíjjal Bécsbe került, ahol még három évig folytathatta tanulmányait Karl Leopold Müller műhelyében. Képein a népi életet ábrázolta.  Húszéves korában Egy kérdés című képével elnyerte az Akadémia díját. Megpályázta az Munkácsy-díjat, s 1882-ben  A csárdában című képéért meg is kapta. A díj hatezer frankot és hároméves párizsi tanulmányutat jelentett számára Munkácsy műhelyében. 1884-ben festette Petőfi a nép közt című képét, ez tette ismertté nevét. A képet a Párizsi Szalon kiállítása után Londonban is kiállították. Itt megvásárolták, de a magyar kormány visszavásárolta a Petőfi-szülőház számára. 1877-ben keletkezett a Dezertőr című képe (Területi Szépművészeti Múzeum, Ungvár), amelyért a 80-as évek végén Párizsban bronzérmet kapott. Gyakran hazalátogatott Nagyszőlősre, anyagot gyűjtött képeihez. Lefestette a kenyerét hangszerével kereső cigányt, a környékbeli pásztorokat, parasztokat. 1896-ban készült el a Petőfi a táborban című képe. Petőfi verseihez készített illusztrációi 1900-ban és 1907-ben jelentek meg.  Panem! című képéért 1901-ben a müncheni VIII. nemzetközi kiállításon  aranyéremmel tüntették ki.

Néhány festménye a Területi Szépművészeti Múzeumba, Kijev, Moszkva és Odessza múzeumaiba került.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Madách Imre, a költőóriás előkelő családban ezen a napon született 1821-ben. A haza sorsa és hozzátartozóinak elvesztése táplálékot adott az ifjú kora óta szunnyadó pesszimizmusának. Lelkét állandóan foglalkoztatták az emberiség nagy problémái, ezeknek költői formában való kifejezése. Fő műve: Az ember tragédiája

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7e618-2535″][vc_column_text]KÜLÖNBSÉG SÁMSON ÉS SÁMUEL KÖZÖTT (2)

„Az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel is elém,
akkor sem esne meg a szívem ezen a népen.” (Jeremiás 15:1)

Ötödik különbség: imádság. A Biblia csak két esetet jegyez fel, amikor Sámson imádkozott: először, amikor azt hitte, hogy mindjárt szomjan hal (Id. Bírák 15:18); másodszor pedig életének utolsó perceiben, amikor már mindenét elvesztette, és rabságban sínylődött (Id. Bírák 16:28). Olyan volt, mint az a kisfiú, akitől megkérdezték, hogy elmondja-e minden nap az esti imádságot. „Nem – felelte a kisfiú -, mert van úgy, hogy semmire nincs szükségem.” Sámuelről viszont ezt jegyzi fel a Biblia: „És az Úrhoz kiáltott Sámuel, az Úr pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az Úr miatt és Sámuel miatt.” (1Sámuel 12:18). Az egyik legnagyobb dicséret, amit a Szentírásban olvasunk, amikor Isten Sámuel imaéletét méltatja: „Az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is ki elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen.” Ilyen nagyra tartotta Isten Sámuelt! A Bibliának Jézus imaéletéről is sok mondanivalója van. Néha az egész éjszakát imádságban töltötte, máskor még hajnal előtt felkelt imádkozni. Ez volt a titka szolgálata hatékonyságának. Rendszeresen tett a „számlájára” ima-befektetést, hogy aztán rendszeresen felvehessen az erőből, amikor szüksége volt rá. Figyeld meg, hogy ritkán imádkozott azokért, akiket meg akart gyógyítani. Miért? Mert már előre időt töltött imádságban. A régi idők hívői ezt úgy mondták „imádsággal feltöltekezve”. Ez a győzelmes keresztyén élet titka.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2e618-2535″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Ágnes szűz, vértanú

Előkelő római családból született. Szüzességi fogadalmat tett, és ezért visszautasította a prokonzul fiának házassági ajánlatát. A prefektus először tisztaságától akarta megfosztani a Circus Agonialis mellett. A ruháitól megfosztott Ágnest leomló haja megvédte, ezért máglyahalálra ítélték. Mivel onnan is sértetlenül került vissza, lefejezték 258 január 21-én.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]