Kopogtató: félelem nélkül

Nemzeti ünnepünk kapcsán állandó kérdéssé vált Kárpátalján, hogy számíthatunk-e provokációra, képesek-e biztosítani az emlékezők biztonságát a rend őrei, és kapunk-e valamilyen szárnyat nyesegető kedveskedést az ukrán vezetéstől?

Idén nacionalista megmozdulások nélkül telt március 15-e. A megye Petro Porosenko ukrán elnök látogatására figyelt, s így a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy legyen kiket beállítani az előre legyártott Porosenko-párti molinók mögé. A súgógép ellenére is felejthetetlen szóbotlásokat ejtő elnök tragikomikus jelenségnek bizonyult a jó öreg kommunista módszer alapján parancsszóra, buszokkal Huszt mellé vezényelt tömeg számára.

Noha nem szegeztek kést a magyarok torkának, a helyi politikai erők azért nem feledkeztek meg rólunk, és kivételes ajándékkal kedveskedtek számunkra: Ungváron már reggeltől virított a kék-sárga lobogó a Petőfi téren felállított színpad kijelzőiről. A független Ukrajna történetében először nem emlékezhetett Petőfi szobra előtt a helyi magyarság.

S ha már ajándék: az ukrán parlament a héten rákapcsolt a nyelvtörvény vitájára, ahogy az oktatási törvény is újra terítékre került. A cél továbbra is változatlan: ukránul károgjon a varjú, csörögjön a szarka és a Scse ne vmerlát brekegje minden levelibéka. A nyelvtörvény kapcsán megtudhattuk, hogy Ukrajnának nincs szüksége sem az Európai Unió, sem a Velencei Bizottság véleményére, hisz nem a nemzeti kisebbségekről, hanem az államnyelvről szól a tervezet, s annak védelme egyedül az ország belügye. A kijelentések némileg ellentétesek az EU-ba kacsintgató ország külügyminiszterének lózungjaival, aki szerint „az ukránok az európai náció csodálatos megnyilvánulásai, hisz a keresztényi erkölcs és a szabadság iránti törekvés már régóta az ukrán mentalitás alapvető eleme.”

Pártoljuk a szabadságra törekvést, ahogy a keresztényi erkölcs hívei is vagyunk. Pavlo Klimkinék egyedül arról feledkeznek el, hogy a szabadságot más nemzetek képviselőinek leigázásán, ellehetetlenítésén át elérni minden, csak nem keresztényi cselekedet.

A korábbi évekkel összehasonlítva kevesebb kokárdát viselő emberrel találkoztam az utcákon, tereken. A megemlékezéseken sem döntött rekordnagyságot – bízom benne, hogy jórészt a szabadnapnak betudhatóan – a résztvevők száma. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy az ungvári Petőfi-szoborhoz is kikerültek az emlékezés koszorúi, szinte minden magyarlakta településen elszavalták a Nemzeti dalt, felcsendülhetett a Szózat és szinkrontolmács nélkül mondhattak kültéri beszédet a megemlékezések felszólalói. A mi feladatunk tenni azért, hogy ez a jövőben se változzon.

A márciusi ifjak emléke kötelez minket arra, hogy egyetértésben, egymást építve, támogatva tegyünk a magyar szó életben tartásáért, kiálljunk a jogainkért, harcoljunk a szabadságunkért és – fújjon bármilyen felleget fölénk a szél – essen ki egy életre a szótárunkból a félelem fogalma!

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma