Akiket kötelességünk nem elfelejteni

Komor falak, elavult berendezés, ingerszegény környezet, vasrácsos ágyakból ránk csodálkozó csillogó szemek. Egy felvétel, ami felrobbantja az internetet, egy maroknyi csapat, mely erején felül próbálja élhetőbbé tenni a szeretet, törődés, ölelések nélkül vegetáló kisgyerekek mindennapjait, és több ezer embert szólít összefogásra Kárpátaljától a Kárpát-medencén át a floridai partokig.

Lelkész, vállalkozó, könyvtáros és pedagógus is tevékenykedik a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) program csapatában, akik felhívták a világ figyelmét a kárpátaljai kórházakban státusz nélkül hagyott elfelejtett gyermekekre és civil foglalkozásukkal párhuzamosan végzik missziójukat.

– Az egyik gyülekezeti tagom, Gera Anita munkája kapcsán járt a nagyszőlősi gyermekkórházban – mesél a kezdetekről Sipos József tiszaújlaki és tiszakeresztúri lelkész, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) elnöke, a csapat egyik zászlóvivője. – Felfigyelt ezekre a gyerekekre és megdöbbent a jelenségen, az állapotukon. Korábban volt egy mikulás-napi gyűjtése és épp célhelyszínt kerestünk. 2017 februárjában jutottunk el hozzájuk. Először nem engedtek videózni, azután, mikor látták, hogy mintegy 100 ezer forintnyi adománnyal sétálunk fel az osztályra, már engedékenyebbek voltak. Az amatőr felvétel – ami jelenleg 25 ezer megtekintésnél jár – indította be az ügyünket.

A videó kikerült egy Kárpát-medencei lelkészcsoportba. Egy kilencgyermekes édesanya gyűjtést indított Ercsiben, ahová Magyarország teljes területéről és külföldről is érkeztek csomagok, és rövid időn belül egy kamionnyi adomány gyűlt össze a kicsiknek. A kevesebb mint tíz főből álló csapat egy raktárt bérelt a ruhák, játékok, higiéniai szerek tárolására, valamint az egészségügyi intézmény is rendelkezésükre bocsátott egy épületrészt erre a célra.

– Puhatolóztunk a kórházban, hogy mire lenne szükség, ám ami azonnal egyértelmű volt: ezeknek a gyerekeknek elsősorban a szeretet, ölelés és a mindennapi gondoskodás hiányzik – mondta a lelkipásztor.

Sipos Józseftől megtudtuk, hogy a KEGYES által felkarolt, jellemzően 0-2 éves kor közötti gyerekek többsége nehéz sorsú családokból származik. A szülők nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni a gyermekeikről, ugyanakkor nem mondanak le róluk (ennek hátterében sok esetben az utánuk járó szociális támogatás áll – a szerk.), így megoldatlan marad a jogi státuszuk és ellehetetlenítik az örökbefogadás beindításának folyamatát.

Az ukrán egészségügy katasztrofális állapotának betudhatóan az állami kórházak – finoman fogalmazva is – híján vannak a gyerekek ellátásához szükséges anyagi és humán erőforrásnak. Hogy a kicsik mellett lehessenek, a lelkész a KRISZ elnökeként kötött együttműködési szerződést a nagyszőlősi egészségügyi intézménnyel, amelynek értelmében meghatározott időben és a megfelelő szabályokat betartva gondoskodhatnak az elfelejtettekről, ami az ott dolgozó nővéreknek is nagy segítséget jelent.

– Két éve mi látjuk el a gyermekeket pelenkával, törlőkendővel, játékokkal, egyéb higiéniás szerekkel, fogyó eszközökkel. Megvesszük a szükséges gyógyszereket, az adományként érkező tápszerek szétosztását pedig orvosi felügyelet mellett igyekszünk koordinálni. A fürdetésben nem segíthetünk, azt csak nővér végezheti. Nem vihetjük ki őket a szabadba, de felvehetjük, taníthatjuk, fésülhetjük őket, levághatjuk a körmeiket, játszhatunk velük – mesél a lehetőségekről József.

Mivel az önkéntesek civil foglalkozásuk miatt nem engedhették meg maguknak, hogy minden nap ellátogassanak a gyerekekhez, az első nagyobb anyagi támogatást követően – melyet Amerikában élő édesanyáktól kaptak – állást hirdettek és megbíztak egy hozzáértő óvónőt, aki heti háromszor, napi nyolc órában gondoskodik a kicsikről.
Emellett egy holland önkéntes csoport is tevékenykedik a megyében. Közreműködésükkel szinte nincs nap, amit ölelő karok nélkül töltenek a gyerekek Nagyszőlősön.

Józsefék létrehoztak egy Facebook-csoportot, ahol rendszeresen tájékoztatják a tagokat a beérkező adományokról, az elért eredményekről, a szeretethez jutó csöppségek robbanásszerű fejlődéséről.

Egy magyarországi riportnak köszönhetően a KEGYES missziója és a kicsik nehéz helyzete milliókhoz jutott el és egy újabb segítségnyújtási hullámot indított. Nagyszőlősön engedélyt kaptak egy 40 négyzetméteres folyosórészleg elkerítésére, ahol egy modern felszereltségű babafoglalkoztató szoba kialakításába kezdtek. 2018 decemberétől pedig a munkácsi gyermekkórházban is jelen vannak: délutánonként két-két személy foglalkozik az apróságokkal.

– Vannak álmaink, amik egyelőre utópiának tűnhetnek – mondja József. – Saját intézmény, saját otthon… Valahogy kimenekíteni ezeket a gyermekeket ebből a rendszerből és segíteni, hogy minél előbb szerető családba kerüljenek. Ami a rövidtávú terveket illeti: a közeljövőben bővíteni szeretnénk az önkénteseink számát, hogy Kárpátalja minden kórházában az elfelejtettek mellett lehessünk.

A KEGYES hosszú távú célkitűzései egyelőre – ismerve az ukrán bürokráciát – valóban megvalósíthatatlannak látszanak. De a falak már nem sugároznak komorságot, több új berendezéssel gyarapodtak a gyerekosztályok, az ingerszegény környezet helyett fejlesztő játékok tömkelege, színes könyvek sorakoznak az ágyak mellett. A gyerekek, akik korábban csak a mennyezetet bámulhatták, ma lejátszóról hallgatnak dalokat és plazmatévén nézhetnek meséket. Sírás helyett gyerekzsivajtól hangosak a kórtermek.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma