Kárpátalja Magyar Művészbarátainak koncertje

2012. május 26-án a Kárpátaljai Filharmónia újra megnyitotta kapuit a magyar művészet, a magyar kultúra előtt. Kárpátalja Magyar Művészbarátainak koncertje alatt az érdeklődő közönség egy színes, áriákból álló műsort hallott, látott.

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa nevében (akik szervezésében létrejött az esemény) Bacskai József főkonzul úr mondott köszöntőt. Beszédében üdvözölte Marton Éva Kossuth-díjas magyar opera-énekesnőt, Cipola Gizella kárpátaljai származású opera-énekesnőt, Meláth Andrea Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnőt, Rácz Rita Junior Príma-díjas opera-énekesnőt, Alter Katalin zongoraművészt és Balczó Péter elismert opera-énekest. Köszönetet mondott az est szervezését és kivitelezését segítő ungvári munkatársaknak és a meghívott vendégeknek, akik jelenlétükkel megtisztelték a közönséget. Majd, miután jó szórakozást kívánt, kezdetét vette az ünnepélyes, emelkedett hangvételű koncert.

Meláth Andrea és Alter Katalin előadásában hét Liszt Ferenc mű szólalt meg. Ezt követően Balczó Péter és Rácz Rita kápráztatták el a közönséget Erkel Ferenc, Gaetano Donizetti és Camille Saint-Saëns áriáival, melyeknél szintén közreműködött zongorajátékával Alter Katalin. A nagyérdemű lélegzetvisszafojtva hallgatta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet fejezett énekesnőket és egykori tanárukat, valamint a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végzett Balczó Péter énekest. A „művészbarátok” koncertje végül egy orosz népdallal zárult, melyet az énekesek kifejezetten ez alkalomból tanultak meg. A közönség a hosszú percekig tartó vastaps mellett virágcsokrokkal fejezte ki háláját.

A koncert végeztével a művészek válaszoltak kérdéseimre.

—Munkácson születtem egy olyan családban, akik nagyon szerették a zenét és annak ellenére, hogy édesapám kiváló sebész volt, gyönyörűen zongorázott. Már gyerekkorom óta az anyatejjel szívtam magamba a zene szeretetét. Az opera iránti rajongásomat pedig édasanyámnak köszönhetem, aki esti mese helyett operát hallgatott és arra altatott el. Így vált lassan részemmé a zene s az opera iránt való rajongásom mostanáig is tart. Csak hálát tudok adni a jó Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és hogy a világ legnagyobb énekesnőjével hozott össze, Marton Évával, vele tudok dolgozni. Rajta kívül több világhírű énekesnővel dolgoztam Magyarországon. Ez a mai látogatás tulajdonképp egy tisztelet a gyökereimnek, szüleimnek, tanáraimnak, kedves férjemnek, akik segítettek, hogy most itt lehessek, és az Istennek.

—Alter Katalin ennek az origója, középpontja, aki Kárpátaljáról származik férjével együtt. Én 1991 óta tartom vele a kapcsolatot, hisz a főiskolán ő volt a korrepetítorom. Azóta a tanár-diák viszony barátsággá alakult és az egész családdal jóban vagyok. Már régóta dédelgetett vágyunk , hogy eljöjjünk közösen Kárpátaljára. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, mert sokat hallottam Katalintól a gyönyörű tájról, gyermekkoráról, az itteni emberekről.

—Őszintén reméljük, hogy hoztunk ma egy üde színfoltot az életükbe, ezért is készültünk ezekkel a darabokkal, amelyek a magyarok szívéhez kicsit közel állhatnak. Ez a műsor külön ide készült, melyben Liszt Ferencre és Erkel Ferencre emlékeztünk. Ez volt a fő mozgatórugója és fő motívuma a koncertünknek. A műsor végén pedig egy orosz népdallal kedveskedtünk, melyben reméljük, hogy a szövegmondásunk is érthető volt.

—Beszéltem a zeniskola igazgaónőjével, aki említette, hogy nagyon rég volt már ilyen előadás Ungváron, tehát lehet ez afféle hiánycikk e magyar lakta településen. A közönség nagy lelkesedéssel fogadott ma minket,ami nagyon sokat jelent nekünk, magyarországi művészeknek, és úgy látszik, hogy határon túl is van igény a magyar kultúrára. S azzal, hogy mi eljöttünk anyaországi előadók a határon túli magyaroknak megmutatni tehetségünket reméljük megerősítettük bennük a magyarságérzést, az összetartozást.

—Egy napja vagyunk itt, ezen a területen, azt látom, hogy csodálatos vidék vesz körül és nagyon kedves emberek. Végtelenül sajnálom, de hozzám, a Klicskó testvérek hírnevén kívül nem sok minden jutott el. Azonban volt szerencsém együtt dolgozni Vidnyánszky Attila, csodálatos színházi rendezővel, benne egy nagyon komoly művészt ismertem meg.

S végül Bacskai József főkonzul úr elmesélte e nemes nap történetét:

—A múlt év decemberének utolsó napjaiban meglátogatott engem két helybeli művész, Mihajlo Kolodko szobrász és Valentino Stefanyo cukrász, és Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából egy csokoládé Liszt- szobrot adtak. Én úgy gondoltam, hogy ez egy felhívás volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiának, hogy ellátogassanak Kárpátaljára. Ez az álom ma valósult meg. Tehát arról szól a történet, hogy a művészek barátkoznak, ismerkednek egymással és ezen keresztül két nép, két szomszédos ország jobban megismeri egymást.

Az előadók, a közönség és a szervezők is meggyőzően nyilatkoztak arról, hogy ez az alkalom folytatást von maga után, s ezentúl is létrejönnek majd ilyen, vagy ehhez hasonló rendezvények, melyek táplálják magyarságunkat, s nem hagynak minket elveszni a nehéz időkben sem.
Bogáthy Boglárka
Kárpátalja.ma