Makkosjánosi – Szentes: Határok fölötti nemzetegyesítés

Nemrég a Határtalanul Program keretében négy felejthetetlen napot töltött a Jánosi Mezőgazdasági Líceum húsz diákja és az őket kísérő két tanár a magyar agrárium egyik központjának számító Szentesen, ahol a helyi Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola vendégei voltak. Városnézés, foglalkozások az intézmény gyakorlókertjében, ismerkedés a vízkultúrás (kókuszrostos) hajtatott zöldségtermesztéssel, a szelektív hulladékgyűjtés szemléletformáló hatásával, táncház, kirándulás Ópusztaszerre, Szegedre – nagy hirtelen ennyit jegyeztem meg a csonka hét programjából…
A tanulókat elkísérő két pedagógus – Doma István igazgató és Zsoldos László informatika tanár – munkatársunknak arról is beszámolt, hogy mennyire formálja fiataljaink szemléletét egy ilyen kirándulás.
– De mielőtt a magyarországi útunk élménybeszámolójához hozzákezdenénk, ejtsünk pár szót az előzményekről – ajánlja Doma István. – Tudni kell, hogy a szentesi tanintézmény vezetői még az év elején megkerestek bennünket, és felajánlották, hogy közösen vegyünk részt a Határtalanul Programban. Örömmel vettük a felkérést. A pályázat elnyerése után 25 magyarországi diák, három pedagógus kíséretében négy napot töltött nálunk. Kirándulásra, ismerkedésre ugyanúgy futotta az idejükből, mint arra, hogy a szentesiek diákjainkkal együtt segítsenek két idős, beteg embernek a kertjük bevetésében. Nemrég pedig mi viszonoztuk a látogatást. Úgy gondoltuk, ha már együtt a csapat, akkor nem hagyjuk ki a nyíregyházi állatkertet sem. Az utazás szervezése során nagyon meglepődtem azon, hogy diákjaink közül eddig milyen kevesen látogattak Magyarországra. Megérne egy felmérést, hogy fiataljaink közül ki hányszor és milyen okból lépte át a határt. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, miért alakult úgy, hogy 18 éves kora ellenére valaki még egyszer sem járt az anyaországban.
– Ezért is nagyon fontos, hogy gyerekeink Magyarországról pozitív élményekkel érkezzenek haza.
– Az nyilvánvaló, hogy egy ópusztaszeri kirándulás egész életre szóló élményt jelent. De nem becsülném le a szentesi, a szegedi városnéző programok hatását sem. Fiataljaink, akiknek a döntő többsége szüleivel faluhelyen él, nagy érdeklődést és nyitottságot mutattak a Kert Magyarország felé című kiállítás és szakmai rendezvény iránt, melyet az ottaniak immár tizenhatodik alkalommal rendeztek meg. Könnyen előfordulhat, hogy gyerekeinkben ekkor fogalmazódott meg az az igény, hogy kertészek szeretnének lenni. Látogatást tettünk az Árpád Agrár Zrt. csomagolóüzemébe, ahol nemcsak a növénytermesztés korszerű módszereivel, hanem a modern tárolási és csomagolási módokkal, és az áru piaci elhelyezésével is megismerkedtünk. Ugyancsak tudatformáló hatással bír, hogy az iskola folyosóin a hulladék szelektív gyűjtésére alkalmas tartóedényeket közösen helyeztük el, s megvizsgáltuk, hogy a diákok mennyire fogadták el ezt a felkínált lehetőséget. Amikor a szentesiek nálunk jártak, már akkor is vettek néhány vízmintát felszíni vizeinkből. Ott pedig együtt vizsgáltuk a Tisza vízminőségét. Ha egyes mutatók fontosságát diákjaink esetleg nem is tudták nyomban felmérni, azt viszont láthatták, tapasztalhatták, hogy lám, messze a folyó eredetétől, sokan és állandóan figyelemmel követik, hogyan alakul a víz összetétele szerte a Tisza vízgyűjtőjében.
– A Pollák Antal Műszaki Szakközépiskolában tett látogatás szintén igen hasznosnak bizonyult, mivel diákjaink a gyakorlatban ismerkedhettek meg azokkal a módszerekkel, amelyek segítségével mostanság az informatika oktatása történik Magyarországon – veszi át a szót Zsoldos László. – Bár felszereltségünket és tanulóink tudását tekintve nincs semmi szégyenkeznivalónk, azért valljuk be, hogy az új dolgokkal való találkozás és ismerkedés mindig előbbre visz. Nem volt haszontalan részt venni a helyi autósiskola egyik foglalkozásán, ahol diákjaink is kitöltötték az aktuális tesztlapokat. Mint ahogy a Kárpátinfo olvasói közül sokan tudják, nálunk a diákok tanulmányaik befejezésekor jogot nyernek a B kategóriájú jogosítvány megszerzésére. Szóval érdekes volt ez az erőpróba is. De ne feledkezzünk meg a személyes találkozások nyújtotta sok-sok élményről sem, s hogy valamennyien jól éreztük magunkat. Köszönhető mindez az ottani tantestületnek és az iskola diákjainak, a tanintézmény igazgatójának, Udvardi Istvánnak, és a
Határtalanul Projekt koordinátorának, Horváthné Érdős Cecília tanárnőnek. Bízunk benne, hogy a mostani találkozókat a jövőben még több követi.

Forrás: karpatinfo.net