Könyvajánló: Kárpátalja

Pápai Zsuzsanna: Закарпаття ​/ Kárpátalja / Transkarpatien. Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Munkács, 2003.

Kárpátalja rövid története.
Kárpátalja területén a népvándorlás korában elszórt, egymással kapcsolatot nem tartó, főként szláv és bolgár népcsoportok éltek. 895 tavaszán itt kezdődött a magyar honfoglalás; Árpád fejedelem a Vereckei-hágón átkelve hódította meg a történelmi Magyarország területét. Az államalapító Szent István király idejében szervezett 45 vármegye között már szerepel Borsova (később Bereg) és Ung vármegye.

Kárpátalja királyi birtok volt. IV. Béla király idejében indult meg a terület fokozott benépesítése magyar, szláv és német lakosokkal. Ugocsa megye történetében flamand, olasz és ruszin hospesek is szerepelnek.

Az 1241-42-es tatárjárás után IV. Béla az elpusztult lakosság pótlására német telepeseket hozatott. A13. században indult meg nagyobb mértékben a ruszinok betelepedése, elsősorban a szomszédos Halicsból. A 14. században Károly Róbert a Máramaros megyei Visk, Huszt és Técső magyar és szász telepeseinek hospes-szabadságjogokat adományozott. Ekkor indult meg a németek újabb nagyarányú betelepítése: erdőirtásokra telepített falvaik lakóinak kiváltságokat biztosítottak.

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657-ben hadat indított Lengyelországba, hogy megszerezze a trónt. A hadjárat vereséggel végződött. A lengyel csapatok betörtek Rákóczi Kárpátalja területén fekvő birtokaira is, s nagy pusztítást végeztek. A H Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc (1703 – 1711) az Északkeleti-Felvidék történelmének talán legdicsőségesebb időszaka volt, hisz a nemzeti ellenállási mozgalom központjai közé tartozott Bereg és Ung megye is. 1717 augusztusában a Rákóczi-féle szabadságharc utóeseményeként a kurucokkal együttműködő tatárok végigrabolták Máramaros, Ugocsa és Bereg megyét. Az 1848-49-es magyar szabadságharcban sok ruszin is részt vett; a ruszin értelmiség magyarbarát volt.