A megyei tanács oktatási és kulturális bizottságának munkájáról

Cikksorozatunkban – melynek célja, hogy a magyar választópolgárok és érdeklődők átlássák a helyi közigazgatás magyar részvételének súlyát és szerepét – megvizsgáltuk már az infrastruktúra (utak és közintézmények), a humanitárius segélyek, valamint a Beregszász és térsége fejlesztési koncepciónak kérdéseit. Ebben a cikkben annak jártunk utána, hogy milyennek értékelte dr. Orosz Ildikó megyei képviselő, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Rákóczi-főiskola elnöke az oktatási és kulturális bizottság munkáját az elmúlt években.

– Nem volt csendes a megyei tanács oktatási és kulturális bizottságának élete ebben a ciklusban…

– Valóban érdekes időszakot tudhatunk magunk mögött, ami az általam vezetett oktatási és kulturális bizottságot érinti. Először is had fejezzem ki hálámat a választópolgároknak, hogy az előző időszakban a magyar összefogásra olyan mértékű szavazatmennyiséget adtak le, hogy megkerülhetetlen tényezők lehettünk. Ezáltal a magyar ügyet nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, félretenni, hanem érdemben lehetett foglalkoznunk azokkal a kérdésekkel, melyek – főleg oktatási vonalon – meghatározzák a jelenünket és a jövőnket. Ami miatt úgymond „hangos” volt ennek a bizottságnak az élete, az a köznyelvben oktatási és nyelvtörvényként elhíresült, a kisebbségi nyelveket – így a magyart is – hátrányosan érintő, a Porosenko éra alatt elfogadott törvények voltak. A volt elnök ezzel felülírta, vagyis meghazudtolta azt a kötelezettséget, melyet a magyar érdekvédelmi szervezeteknek, történelmi egyházaknak tett és aláírásával el is látott a választási ciklus kampányában. Emellett természetesen nem mehettünk el szó nélkül. Minden lehetséges jogi fórumon hangot adtunk arról, hogy ez a törvény az itt élő őshonos magyar nemzettest ukrán alkotmányos jogait csorbítja, tehát alkotmányellenesen fogadta el a Legfelsőbb Tanács.

– Hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez a Kárpátaljai Megyei Tanács?

– Többnyire jól. Ennek elsődleges oka a megyei tanács képviselőinek kiállása a magyarság mellett. Viszont ügyet kreáltak ellenem, miszerint megsértettem Ukrajnát és az ukrán nyelvet az 1956-os forradalom budapesti megemlékezésén mondott beszédemet követően.   

– Összefoglalná a bizottság munkáját: hányszor, milyen ügyekben üléseztek?

– A ciklus végén számvetést tartottam. Számításaim szerint több mint 1 200 kérdést vitattunk meg belső hatáskörben, további 339 kérdést külső indítványok formájában, amelyet a bizottsághoz címeztek különböző állami és önkormányzati szervek. Ezeket a kérdéseket a négy teljes év alatt 28 alkalommal tárgyaltuk.

– Melyek azok a kérdések, amelyeket leginkább kiemelne?

– Természetesen mindennél fontosabbak az oktatási és a nyelvtörvény kapcsán kialakult helyzetben a megyei tanács határozatai, miszerint figyelni kell a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogaira, s a Legfelsőbb Tanács vegye figyelembe a Velencei Bizottság állásfoglalását e kérdésben. Amit megyei szinten sikerült elérnünk, országosan már nem jutott, vagy nem juthatott el a megfelelő fülekbe.

Mindenesetre azt sikernek értékelem, hogy a megyei tanács kiállt a kárpátaljai magyarok érdekeiért. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2023-ig elhalasztották az oktatási törvény bevezetését.

Ezen kívül minden éven futott 17-26 olyan projekt, aktuális program, amely fontos oktatási, kulturális, ifjúsági és hátrányos helyzetűeket segítő elképzeléseket támogatott. Ezek jelentős részben már megvalósultak, vagy hosszabb kifutással juthatnak eredményre. Ilyen például az iskolabusz program, az oktatási intézmények fejlesztésével és beruházásaival foglalkozó projektek, az állami intézmények tisztségviselőinek tovább- és átképzésével kapcsolatos programok, vagy a művészeti, ifjúsági programok stb. Fontosnak tartom, hogy állami szinten kezdeményeztük a kétszintű érettségi eljárást a vizsgafeladatok összeállításánál. Lehet, hogy egyes programok, kezdeményezések eredménye még nem kézzelfogható, de olyanok, mint a kalapácsütés, ami egyszerre nem töri át a falat, de megrepesztheti, és ha sokszor ütjük, előbb-utóbb ledől. Például a kárpátaljai oktatás vagy egészségügy fejlesztését segítő programok elfogadása tette lehetővé az állami intézmények felújítását hazai és külföldi szponzorok bevonásával, melyek így jogi keretet adtak a civil szervezetek tevékenységének. Részben ennek is köszönhető az anyaországi támogatások felhasználásának lehetősége, amit a magyar állam a kárpátaljai közösség számára nyújtott az eltelt öt évben. Természetesen ehhez megbízható kárpátaljai szervezetekre is szükség volt, akik a lebonyolítást vállalták és megvalósították. Támogatások 2010 előtt is érkeztek a megyébe, de sajnos nem mindig értek célt, jutottak el a közösségig, lettek megvalósítva. Az eltelt öt évben nagyon sok projektet sikerült végigvinni, befejezni és átadni, ami a mostanigazdasági mélyrepülésben nagy segítséget jelent a lakosságnak.

– Mit jelentett ez az itt élők számára?      

– A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében számos állami fenntartású oktatási-nevelési intézményt újított fel. Ezek egy része az adott járás oktatási osztályának, egy része pedig az adott település önkormányzatának a fenntartásában működik. Az óvodafejlesztési program keretén belül, a KMPSZ lebonyolításában, Kárpátalján közel 110 állami fenntartású óvoda, illetve oktatási-nevelési központ részesült támogatásban. Az óvodafejlesztési programnak eddig három üteme volt: a 2017-2018-as, a 2018-2019-es években és a folyamatban lévő 2019-2021-es periódusban. A támogatás nagy részét az intézmények felújítására, korszerűsítésére fordítottuk. Így az óvodafejlesztési program révén több mint 77 állami fenntartású intézményben végeztünk részleges vagy teljeskörű felújítást, annak függvényében, hogy melyik intézmény milyen állapotban volt (tető átfedése, nyílászárók cseréje, az épület külső szigetelése, fűtési rendszer, víz- és csatornarendszer, elektromos hálózat korszerűsítése, termek felújítása, berendezések cseréje). A beruházásokra 215 204 915 UAH-t fordíthattunk a magyar kormány jóvoltából. Az intézményeknek 24 799 830 UAH értékben bútort és konyhai felszerelést vásároltunk, 3 454 841 UAH értékben technikai, oktatástechnikai eszközöket. Hetven óvodát sikerült új óvodai bútorzattal és konyhai berendezéssel felszerelni, valamint több mint 110 óvoda kapott korszerű technikai eszközöket (laptop, projektor és multifunkciós nyomtató). Több intézmény gazdagodott kerti pavilonokkal, illetve udvari játékokkal, valamint az óvoda zavartalan működéséhez szükséges egyéb technikai eszközökkel (mosógép, hűtőszekrény, porszívó stb.). Ezen kívül összességében hasonló mértékű támogatást kaptak a történelmi egyházak a fenntartásukban lévő óvodák fejlesztésére, újak építésére.

A Brenzovics László által vezetett Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével – főleg a „Keleti Partnerség” program jóvoltából – megújulhattak a szociális és oktatási intézményeink, elsősorban a családorvosi rendelők, gyermekotthonok. Összesen 5 járásban 52 intézmény felújítására kerülhetett sor 59 967 892 UAH értékben. Tizenegy kulturális intézményben 38 felújítási feladatot végeztek el 50 893 394 UAH értékben. 47 oktatási intézményben 89 felújítási feladatra 39 310 859 UAH-t fordítottak. A szakképzés éve kapcsán 6 oktatási intézmény fejlesztésére – melyek között volt a Jánosi Mezőgazdasági Líceum, a Tiszabökényi Tankombinát, a Beregszászi Szolgáltatási Líceum – 6 088 668 UAH-t fordítottak. Folyamatban van a Bázisiskola Program, melynek keretében a legnagyobb, magyar tannyelvű középiskoláink újulhatnak meg, ahol némelyikben afrikai állapotok uralkodtak, mert az eltelt harminc évben, de helyenként fél évszázada, nem volt felújítás. Például Nagydobronyban és Nagyberegen, Kaszonyban nem szigetelték a fundamentumot, így állandóan nedves és penészes volt a levegő. Csoda, hogy a gyerekek és a pedagógusok többsége nem lett tüdőbajos. Eddig megtörtént az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola, a Nagydobronyi Középiskola, az Aknaszlatinai Középiskola, a Nagyberegi Középiskola és a Kaszonyi Arany János Líceum mind a hét épületének teljeskörű felújítása. Az Aknaszlatinai Középiskola és a Kaszonyi Arany János Líceum modern konyhával, étkezdével és tornateremmel lett gazdagabb. A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola számára épületet vásároltak és felújították, hogy a megnövekedett igényekre reflektálva tudjanak dolgozni. Elkezdődött a Csapi Széchényi István Középiskola felújítása, és ebben az évben sor kerülhet a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola, a mezővári, a nevetleni, a nagyszőlősi középiskolák, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium felújítása. Mindehhez arra is szükség van, hogy az intézményfenntartók képesek legyenek a támogatás jogszerű fogadására, vállalják a felelősséget, és képesek legyenek a szerződéskötésre, tehát az intézmények rendelkezzenek megfelelő jogi dokumentációval, mint például az épületek és a hozzátartozó földterületek tulajdonjogi okirataival. Mindez viszont a választóktól is függ, hogy olyan pártra és képviselőkre szavazzanak, akik képesek szakszerűen ellátni feladataikat. Mindenki mérlegelje, hogy olyanokra adják-e a voksukat, akik képesek gazda módon és pozitív hozzáállással együttműködve tevékenykedni, vagy olyanokra, akiket ezen problémák nem foglalkoztatnak, csak saját egyéni érdekeik. A döntés most a választókon múlik, ezért nagyon fontos, hogy mindenki elmenjen szavazni és a magyar közösség érdekeit képviselőkre adja voksát. Aki nem megy el, az is politizál, mert a szavazatát azokra bízza, akik elmennek és lehet, ők nem azokat választják, akik a következő fél évtizedben az ő érdekeiket fogják képviselni. Amennyiben elmennek szavazni és választani, ne feledjék, hogy kire, melyik pártra, kikre voksoltak, mert majd tőlük kell számon kérni, mit tettek önökért, hozzájuk kell fordulni problémáikkal.

Pataki Gábor, közgazdász,

a Rákóczi-főiskola oktatója