Az óvodák helyzete Kárpátalján

Nemrégiben Dmitro Tabacsnik oktatásügyi miniszter azzal dicsekedett, hogy az ő irányításának köszönhetően Ukrajnában 476 óvodát nyitottak meg és egyetlen egyet sem zártak be. Ez a szám nem meglepő, hiszen ugyanez a miniszter mondja, hogy egyedül Kijevnek 700 ilyen intézményre lenne szüksége. Egyébként Tabacsnik szeret olyan eredményekkel dicsekedni, amelyet nem az ő erőfeszítése által értek el.
Az utóbbi két évben Kárpátalján valóban nyíltak új óvodák, de ez elsősorban a megyei tanács érdeme, aki folyamatosan kiállt amellett, hogy még több intézményt kell nyitni a kisgyerekek számára, továbbá elfogadta az iskola előtti fejlődési programot, melyet a megye dolgozott ki. A múlt évet pedig az óvoda évének hirdette meg.
Sokat javított a helyzeten a cseh Viszocsina vidékkel tartott jó kapcsolat. A partnerek segítették néhány kárpátaljai óvoda finanszírozását, amit ez évben is folytatnak.
De a megyei végrehajtó hatóság, amely a minisztériumnak van alárendelve, nem siet túlságosan azzal, hogy megoldja a kárpátaljai óvodák helyzetét. A szülők nincsenek megelégedve, hiszen az intézmények túl vannak zsúfolva, már jó előre be kell íratni a gyerekeket.
Legkisebb arányban látogatják az óvodákat a Rahói és a Técsői járásban élő gyerekek. A statisztikai adatok szerint ott csak minden ötödik 2-4 éves gyerek jár óvodába.
Ahogyan a hatalmon lévők mondogatni szokták: a gyermek a nemzet jövője. Bár, ahogyan a gyakorlatban láthatjuk, a tisztviselők nem igazán igyekeznek gondoskodni róluk.

Néhány faluban a helyzet valóban kritikus. Például Alsókalocsán az ökörmezői járásban. A településen közel 9 ezer ember lakik. A falusi önkormányzathoz 5 kisközség tartozik, melyekben már 10 éve nincs egyetlen teljes értékű óvoda sem. A Szovjetunió bukása után mindegyik intézmény épületében különböző alapítványokat létesítettek. A térségben gyakorlatilag megszűnt az iskola előtti oktatás. Amikor elkezdtek gondolkodni annak szükségességén, akkor már késő volt. Egyszerűen nem találtak alkalmas épületet. A volt óvodák épületeit már rég privatizálták.

Még az 1. számú óvoda sem létezne, ha a helyi középiskola nem lépett volna az ügy érdekében. Marija Berna igazgató meséli, hogy az iskola bal szárnyát alakították át az óvodai nevelésben részesülő gyerekek számára. Ez az épület korábban csak egy egyszerű folyosót, raktárhelyiségeket és mellékhelyiségeket tartalmazott. Jelenleg itt már az új tanévhez készülnek. Igyekeznek legalább valamelyest rendbe hozni azt, amit pénzhiány miatt felújítani már szinte nem is lehet. A konyhán nincsen gáztűzhely, a padló borzasztó állapotban van. Alsókalocsán három ilyen óvoda van, amelybe 112 gyerek jár. És mind a három telve van. Hivatalosan közel 50 gyerek várakozik, hogy bejusson az intézménybe. És az ökörmezői járás szinte összes községében hasonló a helyzet.
„A szovjet időkben a járás területén több mint 40 óvoda működött, jelenleg pedig alig 20 – meséli Olekszándr Hriha, az Ökörmezői járás képviselője. – Ma a járásban gyakorlatilag nem is létezik iskola előtti nevelési rendszer. A megyei tanács legutóbbi ülésén külön a járásnak 960 ezer hrivnyát szántak, ennek az összegnek egy részét az óvodák felszerelésére és új csoportok létesítésére költik majd”.
Az Ilosvai járásban lévő Lukovában sem jobb a helyzet. A faluban összesen 150 óvodáskorú gyerek van. Ebből csak 46 gyerek fér el az óvodában. De magának az intézménynek is sok a problémája. A régi vaságyakat újakra kellene cserélni. Bár nem is az ágyak kora a legnagyobb probléma, hanem a mennyisége: mindössze 38 van belőlük, és körülbelül 4-szer többre lenne szükség. A múlt évben megpróbáltak több gyermeket felvenni az óvodába, összesen 63-an voltak, ezért egy ágyon ketten aludtak.

A Rahói járásban lévő Fekete Tisza településen egy gyerek sem jár óvodába. A volt intézmény, melyben valamikor 70 gyereket neveltek, leégett. Immár fél év telt el azóta, és a gyerekeknek még mindig nincs hova járniuk. A falu önkormányzata csak most fejezi be az új óvoda tervét és költségvetését, melyet a régi helyén akarnak felépíteni. Számítások szerint 3,5 millió hrivnyára lenne szükség, mondja a falu polgármestere. A szomszéd településeken zsúfolásig telve vannak az óvodák, még a helybeli gyerekeknek sincs elegendő hely. Akkor hát mivel foglalják le a kicsiket? Hova vigyék? A szülőknek maguknak kell keresni a megoldást. Ma Fekete Tiszán legalább 50 gyermek járhatna óvodába. Közöttük elég sok az ötéves, akiknek elvileg kötelező az iskola előtti egy éves oktatás. Ahhoz, hogy megfeleljenek a jogszabályoknak, azt tervezik, hogy az iskola néhány helyiségében lesznek a foglalkozások. Világos, hogy ott nem lesznek meg a megfelelő körülmények. De egyelőre Fekete Tiszán a gyerekek otthon ülnek, a nevelők pedig fizetetlen szabadságra mentek.

Hol is van a pénz?
Az állam óvodai szférával kapcsolatos politikáját Ukrajna Alkotmánya és más jogszabályok szabályozzák, és a központi végrehajtó hatóság, a Krimi Autonóm Köztársaság végrehajtó hatósága, megyei, Kijevi és Szevasztopoli városi állami közigazgatási hivatalok, a helyi végrehajtó hatóság, és a helyi önkormányzatok által kell legyen megvalósítva. Az állam minden segítséget megad a családnak a gyermek fejlődéséhez, neveléséhez és taníttatásához, biztosítja az óvodai oktatás hozzáférhetőségét és ingyenességét az állami követelmények határain belül az iskola-előkészítő oktatás tartalmához, szintjéhez, volumenéhez híven – ez található az iskola előtti oktatásról szóló törvényben.
Dmitro Tabacsnik oktatásügyi miniszter aki a 11. a Régiók Pártja választási kampányának listáján, bejelentette, hogy 2012-ben az állami költségvetésbe a MONmologyszport kezdeményezése által annyi pénz jutott az oktatásra, hogy a Független Ukrajna évei alatt ez rekord összegnek számít. De felmerül egy kérdés: az évnek már több mint a fele elmúlt, de az óvodákban még mindig nincs jónéhány alapvető dolog: pl. edény az étel elkészítéséhez, ágynemű. Némely óvodákban olyan ágyakon kell aludniuk a gyerekeknek, amelyek az intézmény felépítése óta nem voltak lecserélve, azaz már 50-60 éve használják azokat. A szülők évről évre egyre többet fizetnek felújításra, edényekre, mosószerekre, bútorokra, ételre. Vajon a miniszter ilyennek tervezte az iskola előtti nevelési rendszer fellendülését, és normálisnak tartja ilyenkor az „eredményeivel” való dicsekvést?
A zakarpattya.net nyomán