Báthy Anna, Beregszász híres szülötte

A Beregszászi Művészeti Iskolában szeptember 1-jén ünnepélyes keretek között emléktáblát avatnak Báthy Anna opera-énekesnő tiszteletére.

A híres Kossuth-díjas művésznő Beregszász szülötte, így méltó helyet kap emléktáblája a művészeti iskola falán. A rendezvényen a művésznő halálának 50. évfordulójára emlékeznek.

Kultúránk és művészetünk palettáját színesítette és gazdagította, bár még maguk a beregszásziak is keveset tudnak róla. Ennek okáért most ismerkedjünk meg vele közelebbről!

Báthy Anna, eredeti nevén Stampf Anette 1901. június 13-án született Beregszászban. A Báthy nevet, amely édesanyja családneve volt, akkor vette fel, amikor külföldön gyakran német énekesnőnek vélték. Tehetségét az egyik városban élő tanár, bizonyos Max Bacsinszky egyik rokona fedezte fel, aki korábban Bécsben opera-énekesnő volt. Apja sokáig ellenezte, hogy legkisebb lánya színésznőnek tanuljon Budapesten, de végül is beadta a derekát. A Zeneművészeti Főiskolán Maleczki Bianka tanítványa volt.

1927-től a budapesti Városi Színházban énekelt, majd 1929-ben az operaház szerződtette. 1929. december 30-án mutatkozott be Verdi Álarcosbáljának Amélia szerepében. A korabeli sajtó elragadtatással írt debütálásáról. Báthy Anna több mint harminc éven át volt a Magyar Operaház legrangosabb énekesnője, 1955-ben a társulat örökös tagjává választották. Gyakran vendégszerepelt külföldön: Bécsben, Barcelonában, Hamburgban, Salzburgban, Párizsban, Brüsszelben, Münchenben, Firenzében, Bayreuthban.

Nagy elfoglaltsága miatt ritkán tudott ellátogatni szülővárosába, Beregszászba. De amikor csak módja nyílt erre, szívesen jött és lépett fel jótékonysági célú rendezvényeken a beregszászi közönség előtt. Sok kaszinói bálnak, műsoros estének Báthy Anna fellépése volt a fénypontja.

1962. május 14-én hunyt el. Hamvait a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nádasy Kálmán így írt róla:

„Aki Báthy Anna énekét hallgatta, nem volt árva, mert ez a dalolás megvigasztalta. Aki az ő énekét hallhatta, nem volt elgyötört, boldogtalan és reménytelen, mert Báthy Anna dalolása csodálatos palotákat varázsolt a hallgatója elé, egy boldog birodalmat, ahol a reménység, megnyugvás és a szépség harmóniája várt a zenére szomjazó vándorokra.”