18 éve hunyt el Teller Ede

Ezen a napon 18 éve, 2003. szeptember 9-én hunyt el a világhírű magyar tudós, Teller Ede, „a hidrogénbomba atyja”. A világhírű tudóst az Egyesült Államokban egyfajta marslakónak tartották érthetetlen anyanyelve és messzi messzi hazája miatt.

„Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat” – egy anekdota szerint a szintén világhírű magyar fizikus, Szilárd Leó ezt válaszolta, amikor arról kérdezték, hogy miért nincs bizonyíték a földön kívüli életre, pedig annak valószínűsége elég nagy.

A Budapesten, zsidó családban született Teller Ede is tagja volt ennek a „marslakó” csoportnak, amely az Egyesült Államokban leginkább arról szerzett hírnevet magának, hogy tagjai nagyon okosak, megfejthetetlenül gondolkodnak, egy furcsa, érthetetlen nyelvet beszélnek, és egy távoli kis országból származnak.

Teller később azt vallotta, hogy tudományos sikereit leginkább a magyar nyelvnek köszönheti, mely nélkül csak egy átlagos középiskolai tanár vált volna belőle, de a magyar nyelv sokszor logikafejlesztő eszköznek bizonyult számára.

A későbbi tudós igen fiatalon, már tizennyolcadik születésnapja előtt nem sokkal, 1926-ban Németországba ment, ahol több híres egyetemen tanult. A nácik hatalomra jutása után, 1934-ben először Angliába, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol haláláig élt. A harmincas években még rendszeresen hazajárt Magyarországra, 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét, Schütz-Harkányi Augusztát, vagyis Micit.

1937-ben dolgozta ki egyik leghíresebb elméletét Herman Arthur Jahnnal az úgynevezett Jahn–Teller-effektust, a molekulák és ionok geometriai torzításáról.

1939 körül egyre több aggasztó hír érkezett az óceán túlpartjáról, amely szerint a náci Németország titkos kísérleteket folytat a maghasadáson alapuló szuperbomba kifejlesztése céljából. Szilárd Leó, aki elsőként ismerte fel, hogy a nukleáris láncreakció létrehozhetó, megfogalmazott egy levelet Franklin D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének. Teller Edét a fizikus arra kérte, vigye el autóján Albert Einsteinhez, hogy véleményezze és írja alá a levelet, melyben arra figyelmeztetik Franklin D. Rooseveltet, hogy a náci Németországban olyan kísérleteket folytatnak, ami egy olyan pusztító erejű bomba megalkotásához vezethet, amely egy teljes kikötő elpusztítására alkalmas.

Ez a levél vezetett végső soron a Manhattan-terv beindításához, melyet Franklin D. Roosevelt elnök engedélyezett, és 1942-ben kezdetét vette a megvalósítása. A J. Robert Oppenheimer elméleti fizikus által vezetett projektben megközelítőleg 600 ezer tudós, mérnök és munkás dolgozott, többek között Teller Ede és Szilárd Leó is.

„Nem akartam elfordulni, de a sok-sok elvégzett számítás alapján úgy véltem, a robbanás a vártnál sokkal nagyobb is lehet. Úgyhogy magamra kentem némi napolajat” – emlékezett az első kísérleti atomrobbantás napjára később Teller. Ez a második világháború végén, már a német kapituláció után, 1945 júliusában történt, amikor az új-mexikói Jornada del Muerto sivatagban felrobbantották a Gadget (szerkentyű) névre keresztelt első  atombombát. A robbanás 12 kilométeres gombafelhőt okozott, és nemes egyszerűséggel semmivé porlasztotta a „szerkentyűt” tartó acéltornyot.

Habár a tudósokat figyelmeztették, hogy a robbantás előtt forduljanak el, és feküdjenek hasra, ők a világ kincséért sem maradtak volna le arról, hogy végignézzék évek óta tartó munkájuk végeredményét. A már említett napolajas flakont, miután bekente magát, Teller körbeadta a többi tudósnak, akik a hajnali szürkületben, a robbantástól 30 kilométerre, komoly arcot vágva szintén bekenték magukat.

A sikeres kísérlet után az amerikai hadsereg Hirosimánál és Nagaszakinál ledobta az atombombát, így kényszerítve térdre az utolsó pillanatig harcoló Japánt.

Azon kevesek közé tartozott, akik korán felismerték a szovjet agresszió veszélyét, és rögtön a háború befejezése után a nukleáris fegyverek azonnali továbbfejlesztéséért szállt síkra. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert Németország kapitulációját követően az amerikai politikusok és sok fizikus is úgy gondolta, hogy az amerikai atommonopólium még sokáig fenntartható. Alábecsülték a Szovjetunió mozgósítási elszántságát és a szovjet tudósok képességeit. Teller ebben kivételt képezett Neumann Jánossal, Wigner Jenővel és Szilárd Leóval (!) együtt. Jól ismerték ugyanis a totalitárius rendszerek könyörtelenségében rejlő tartalékokat, és egyúttal nagyra becsülték a szovjet fizikusok tehetségét – olvasható a Magyar Tudományban.

Teller hírneve és  befolyása ezután egyre nagyobb lett. Számára is sorsdöntő győzelem volt, amikor Truman elnök 1950. január 31-én meghirdette a hidrogénbomba megépítésének programját, majd ugyanaz év márciusában egy titkos direktívát is kiadott, hogy felgyorsítsa a munkálatokat. A hidrogénbomba kifejlesztésében Teller fizikusként is vezető szerepet játszott, de nem az egyedüli vezető szerepet, mint ahogyan azt itthon sokan fel­tételezik. Az amerikaiak 1952-ben robbantottak fel az első hidrogénbombájukat. A szovjetek egy évvel később.

De nemcsak az atomenergia hadászati, hanem polgári célú felhasználásában is kimagasló eredményeket ért el. A nevéhez kötik például az amerikai atomerőművek biztonsági szempontjainak kidolgozását. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását, sikerült is leállíttatnia őket az Egyesült Államokban. Ilyen elven működött egyébként az 1986-ben felrobbant csernobili atomerőmű is, ahol többek közt a Teller által veszélyesnek ítélt pozitív üregtényező okozta a katasztrófát.

„Az atomkorszaknak aligha volt nála befolyásosabb tudósa, talán az egész évszázadnak sem. Nevét rendszeresen együtt emlegették a tudomány óriásainak nevével, mint Einstein, Bohr és Fermi. Ráadásul példátlan politikai befolyása volt. Elnökök jöttek, elnökök mentek nagy hatalmú munkatársaikkal együtt. Tudományos felkészültségű államférfiak emelkedtek fel és váltak kegyvesztettekké. Ám Teller évtizedeken át maradt a színen, bombákat épített, kifejtette véleményét a kongresszus előtt, tábornokokat és elnököket látott el tanácsaival. Befolyása egy egész korszakra nyomta rá bélyegét…” – írta később róla William Broad, a Teller háborúja című művében.

Hírnevére jellemző egy másik anekdota, mely szerint 1987-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök a Fehér Házban bemutatta a magyar tudóst Mihail Gorbacsovnak, a szovjet főtitkár másodszorra sem nyújtott kezet neki. „Ez itt a híres-nevezetes doktor Teller” – próbálkozott újra az elnök, mire Gorbacsov lakonikusan annyit felelt: „Tellerekből sok van.” A magyar tudós egyetértett Gorbacsovval, és ő sem nyújtott neki kezet.

Talán nem volt véletlen Gorbacsov ellenérzése, hiszen Teller, mint a fenti leírásból is kitűnik, az egész hidegháború alatt szorgalmazta az amerikai fegyverkezést, így a hidrogénbomba mellett az úgynevezett csillagháborús tervet is. Nagy veszélynek tartotta a kommunista Szovjetuniót, amelytől meg kell védeni a nyugati, szabad világot.

A rendszerváltozáskor, 1990-ben járt újra magyar földön, 1936 után először. Utolsó éveiben rendszeresen hazalátogatott, előadásokat tartott, interjúkat adott, többször járt a paksi atomerőműben is. Míg külföldön ellentmondásos volt a megítélése, itthon leginkább az Amerikába emigrált „híres magyar tudósként” említették, aki erősítette azt a képet, hogy Magyarország a sport mellett a tudomány területén is kiemelkedő személyekkel gazdagította a világot.

Élete során számos rangos magyar és nemzetközi kitüntetésben részesült, így többek közt az Albert Einstein-díj (1958), az amerikai Nemzeti Tudományos Medál (1982), a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1990) vagy a Magyar Corvin-lánc (2001) is díszítette vitrinjét. Nemcsak a magyar Tudományos Akadémia választotta tiszteletbeli tagjának (1990), de a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli professzora is lett (1991). Halála előtt nem sokkal átvehette George W. Bush amerikai elnöktől a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet.

Hosszú és tartalmas élet után, 95 évesen, 2003. szeptember 9-én a kaliforniai Stanfordban halt meg. Nevét ma egy csepeli utca és egy nagybánhegyesi általános iskola mellett egy 1989-ben felfedezett kisbolygó viseli, a „5006 Teller”.

Forrás: hirado.hu