Kárpátalja anno: Nagydobrony: Szántás két ökörrel

Kárpátalja mezőgazdasága, mint ipara is a XIX. század végén, XX. század elején lassan fejlődött, Magyarország bármelyik régiójához képest ez a terület volt a legelmaradottabb. Az alföldi részeken a nagy földbirtokok fennmaradása, a hegyvidék kis területű termőföldjei, a jelentéktelen ipar nem volt képes felszívni a munkaerő felesleget. Az agrár túlnépesedés, a munkaerő-felesleg kivándorláshoz vezetett, ami a XX. század végétől mind nagyobb méreteket öltött.
1890-ben Kárpátalján a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 194087 fő, azaz a munkaképes lakosság 86,7%-a. Az 1900. évre az agrár ágazatban 227 939 fő dolgozott, ami a munkaképes lakosság 81,1%-a4. Mint látható, 10
év alatt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma közel 35 ezer fővel növekedett, ami visszahatott az általános gazdasági folyamatokra.
A vidék agrár problémájának középpontjában a jelentős földnélküliség volt. Rendkívül kevés szántóföld volt a hegyi és hegyaljai körzetekben, amely ráadásul egyenlőtlenül oszlott meg. így Bereg vármegyében az 1895. évi statisztikai
adatok szerint a gazdaságok 52,99%-a a kisgazdaságokhoz tartozott (5 holdnál kevesebb), 46,4%-a — középgazdaság (5-100 hold között), 0,49%-a — nagygazdaság (100-1000 hold), 0,11%-latifundium (1000 hold felett). A földbirtokok
mértéke az alábbiak szerint oszlott meg: 6,13%, 36,94%, 8,27% és 48,56% 5. Ily módon a termőföldek több, mint a fele a nagybirtokosok tulajdonában volt, akik az árutermékek legnagyobb részét állították elő.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a kárpátaljai viszonyok között az 5 hold földdel rendelkező parasztság nem tudta eltartani a családját még akkor sem, ha az egész földtulajdona termőföld lett volna. Ezért a parasztság azon része,
melynek 5-10 hold földje volt, alig tudott ötről a hatra vergődni, az uzsorások kezére jutott, csődbement.
Másrészről, Bereg és részben Ung megyében 240 ezer hold földbirtok a
Schönborn uradalomhoz tartozott. Ugocsa vármegyében 6500 hold birtok a Perényi báró tulajdonában volt.7
A feudalizmus maradványát tükrözte agrárviszonylatban az ún. „elidegeníthetetlen földek” — állami, községi, egyházi, iskolai és különböző társaságok földjei. Ezek a földek örökös tulajdonban voltak, így nem képezhették a tőkenövelés
körét. A birtokok nagy részét erdők képezték. Ung vármegyében 48,7%, Máramaros vármegyében 49%, Bereg megyében 53,7%-a az összes földterületnek az ún. „elidegeníthetetlen földek”-hez tartozott.
Az áru-pénzkapcsolatok fejlődését e területen a föld bérbeadása, a jelzáloghitel kísérte. A kevés földdel rendelkező és földnélküli parasztság kénytelen volt földet bérelni a földbirtokostól, és pénzkölcsönt felvenni rendkívül hátrányos
feltételekkel. A szegényparasztság között a ledolgozás és természetes bérlet volt elterjedve, a tehetősebbeknél a pénzkölcsön.
Forrás: Mandrik, Ivan: AGRÁRPROBLÉMÁK KÁRPÁTALJÁN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN
szabadarchiv.hu