„A birodalom visszavág” Az 1956-os magyar forradalmat követő szovjet megtorlás kárpátaljai dokumentumait bemutató kötetről (recenzió – könyvismertetés)

A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának kiadásában megjelent hiánypótló kötet azokból az 56-os vonatkozású dokumentumokból ad közre válogatást, amelyek Ukrajna Állambiztonsági Hivatala ungvári archívumában és a Kárpátaljai Állami Levéltár ungvári részlegében lelhetők fel, ám nem könnyen hozzáférhetők, sőt sokáig nem is voltak kutathatók. A dokumentumgyűjtést a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola tanára, a téma elismert kutatója, Váradi Natália végezte, aki a könyv elején hosszabb bevezető tanulmányt közöl, melyben nemcsak a kötetben közzétett forrástípusokat mutatja be, hanem azok történeti hátterét is, segítve ezzel az olvasók tájékozódását és a források értelmezését. Rajta kívül a könyv szerkesztőjeként jegyzett Galambos Sándort, a nyíregyházi levéltár munkatársát is dicséret illeti az igényes, szakszerű kivitelben elkészített könyvért, amellyel egyértelműen nyert az ’56-os történeti kutatás, hiszen még nem publikált dokumentumok láttak napvilágot a forradalom eddig még kevesek által kutatott, és szélesebb körben kevéssé ismert kérdéseiről.
A források betekintést nyújtanak az 56-os forradalmat követő szovjet megtorlás folyamataiba, megmutatják, hogyan viszonyult a magyar 56-hoz a szovjet birodalom vezetése, illetve a KGB és a saját lakossága ellen pereket konstruáló szovjet-ukrán igazságszolgáltatás jogi köntösbe öltöztetett megtorló gépezete. Rávilágítanak arra is, hogy milyen sémákat használtak szovjet szervek az események értékelésében, s milyen módszereket használtak a birodalom peremvidékén a hatalmi stabilizáció érdekében, vagyis röviden arról szól a könyv: hogyan vágott vissza a birodalom.
Egy válogatásnak mindig alapkérdése, mi kerüljön bele, s mi maradjon ki, hiszen adottak a terjedelmi korlátok, s ezek közé szorítva kell arról dönteni, hogy mit adjunk a közönség kezébe. A könyv készítői szemlátomást tudatosan törekedtek arra, hogy ne mindenből egy kicsit adó, vegyes „salátatálat” adjanak ki a kezükből, e helyett azt a megoldást választották – nagyon helyesen –, hogy négy téma köré rendezték a forrásokat, négy fejezetben elrendezve.
A kötet s legterjedelmesebb része az első fejezet, amely a Magyarországról a Szovjetunióba deportált személyek névsorait adja közre, a hosszabb listákat többoldalas táblázatba foglalva. Érdekesség, hogy több listán a személyi adatok mellett azokat a településneveket is megadják, ahol az illetőt „begyűjtötték”, illetve ahová visszaszállították. A bejegyzésekből egyértelműen kiderül, hogy a szovjetek a deportáltak többségét már november 4-én, vagy az azt követő egy-két napban őrizetbe vették, hogy néhány nap múlva Kárpátaljára szállítsák őket, majd 3-4 hetes, sőt néha közel másfél hónapot is kitevő kényszerfogság után hazatérhettek. Miért vitték őket el? Azon kívül, hogy aktív rétegétől fosztották meg a magyar társadalmat, ezzel gyengítve azt, számos jel arra utal, hogy a szovjetek saját szerveik által lefolytatott jogi eljárásra készültek, amitől később nemzetközi nyomásra elálltak.
A második, jóval rövidebb, mindössze tíz oldalnyi fejezetben a Tökölön letartoztatott magyar kormánydelegáció tagjainak a kihallgatások során keletkezett anyagaiból olvashatunk három, eddig még nem publikált jegyzőkönyvet, melyek november 29-én, ill. 30-án kerültek rögzítésre. A harmadik, legrövidebb részben a Német Vöröskereszt néhány, a forradalom napjaiban Magyarországra érkezett, majd a szovjetek által foglyul ejtett, s a magyarokkal együtt Kárpátaljára szállított munkatársainak irataiból az egyikőjük, Horst Wragge kihallgatási jegyzőkönyve és a tőle átvett tárgyak listája kapott helyet. Végül a kötet zárófejezete a kárpátaljai lakosságot sújtó megtorlás 14 dokumentumát közli, melyek a rendőrségi és a bírósági eljárások során keletkeztek, s az eljárás több fázisát is dokumentálják, hisz van köztük kihallgatási jegyzőkönyv, tárgyi bizonyítékként kezelt szórólap, írásszakértői vizsgálat anyaga, vádemelési határozat, vádirat és ítélet is.
Talán érdemes lett volna az előszóban hangsúlyozni, hogy olyan irattípusokat is tartalmaz a könyv – kihallgatási jegyzőkönyvek, nyomozati iratok, vádiratok, ítéletek –, amelyek értelmezése egyáltalán nem könnyű. Egyrészt azért, mert az eljárások prekoncepcionálisak voltak, néha a tényeket is elferdítették, s pláne elferdítették az események jellegét, hiszen céljuk a társadalom megfélemlítése, megtörése volt, nem pedig az események valósághű feltárása, amit a hatóság képviselőinek tárgyilagosságot eleve nélkülöző, megbélyegző hangneme, fogalomhasználata, saját koncepciójuknak az iratokban itt-ott tetten érhető erőltetése is bizonyít. De nemcsak a kihallgatók, az ügyészek és bírák negatív elfogultsága torzítja a dokumentumok tartalmát, hanem helyenként a kihallgatottak, eljárás alá vontak védekezési stratégiája is.
Ezek az iratok áttételesen, retrospektív forrásként a kárpátaljai megmozdulásokról is adalékokat szolgáltatnak, így közvetve bizonyítják a helyi lakosság szolidaritását (hiszen többek közt pont erre „vadásztak” a rendőrnyomozók és az állambiztonság emberei). A dokumentumok szerint a magyarországi események hatására több településen olyan eseményekre is sor került, amit a szovjet hatóságok ellenforradalmi szervezkedésnek értékeltek, s a tagjaira akár többéves börtönbüntetést is kiszabtak (pl. röplapozásáért, vagy valamilyen szovjetellenes megnyilatkozásért). A kötet hitelesen dokumentálja, hogy Kárpátalja nemcsak azért volt fontos külhoni helyszíne az 56-os magyar forradalomnak, mert szovjet katonai vezetők és a KGB-tisztek garmadája települt ide, a birodalom Magyarországgal határos szegletébe, hogy innen irányítsák a szovjet megtorlást, hanem azért is, mert az elszigeteltség, a nehezen átjárható határ ellenére a legnehezebb időkben, az ötvenes években is élt a magyar-magyar szolidaritás.
Kívánom, hogy vegyék kézbe minél többen és olvassák ezt a forrásgyűjteményt, mert sokat tanulhatnak és okulhatnak belőle. A magam részéről jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai (Forrásválogatás). Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Váradi Natália, szerkesztette Galambos Sándor. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 2012, 192 old.