A magyar népdal és népköltészet hete

November harmadik hetében ünnepeljük a magyar népdal és népköltészet hetét. Ebből az alkalomból jártunk utána egy az interneten terjengő, meglehetősen gyanús állításnak. Tényleg sokkal több népdaluk van a magyaroknak, mint más népeknek? És ha tényleg így van, ez mit jelent?
Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
Szerettünk volna pontos adatokhoz jutni, ezért megkerestük Dr. Lázár Katalint, az MTA Zenetudományi Intézetének (ZTI) tudományos főmunkatársát. (Minden bizonnyal ez az az intézet, amelyre a szöveg pontatlanul utal.) Mint Dr. Lázár Katalin elmondta, 2000-ben az intézetben őrzött felvételek mennyisége meghaladta a tízezer órát, mostanra meghaladja a tizenegyezer órát; a lejegyzéseké meghaladja a 300 ezret. A külföldi archívumokról ő sem tudott pontos adatokat mondani, de biztos benne, hogy más európai népek (bolgárok, románok, szlovákok, észtek stb.) archívumai szintén nagy mennyiségű népdalt tartalmaznak. Egyes népek archívumában több a leírt, mint a fölvett anyag, aminek oka nagyrészt az, hogy hagyományos népzenéjük a hangrögzítő eszközök megjelenése előtt nagyrészt eltűnt, ez azonban nem jelenti azt, hogy nekik kevesebb népdaluk lett volna valaha, mint a magyaroknak.

A mennyiségek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a több mint tizenegyezer órányi felvétel számos esetben tartalmaz ismétléseket: a hangrögzítés olcsóvá válásával megszűntek a korlátok, és számos alkalommal előfordult, hogy ugyanazzal az adatközlővel több alkalommal is készítettek felvételeket, amikor ugyanazokat a dalokat is elénekelte. Ennek a tudományos kutatás szempontjából van értéke, mert vizsgálhatóvá válnak a variánsok, egy-egy adatközlő anyagának változásai, de az ilyen felvételek a magyar népdalok mennyiségét nem növelik.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ZTI gyűjteményében nincsen szétválasztva a magyarországi és a határokon túli magyarok zenéje, mint ahogy a nemzetiségi és a más népek zenéje sem. A gyűjteményben éppúgy szerepel a magyarországi nemzetiségek zenéje, mint zenei felvételek a venezuelai indiánok, a finnugor nyelvű komik, udmurtok, marik, hantik, a török nyelvű csuvasok, tatárok, baskírok, az etiópok stb. népzenéjéből.

A kutatásban a rendezés szempontjából jár élen a ZTI: a népdaloknak sehol a világon nincsen hasonló rendszere, típusrendje, mint amit Járdányi Pál, majd Dobszay László és Szendrei Janka alakított ki a bartóki A és C osztályban (régi és vegyes stílus), Bereczky János a bartóki B osztályban (új stílus). Ez azonban nem jelenti azt, hogy más népek népzenekutatói ne végeznének értékes munkát; más szempontból akár előttünk is járhatnak. A finneknél pl. hamarabb jött létre egy kadenciaalapú rendezés, Kodály Zoltán azt vette át a magyar népzenei gyűjtemény nyilvántartásához és rendezéséhez; ugyancsak a finneknél a Sibelius Akadémián lehetett népzenét tanulni, nálunk Kodály halála után a Zeneakadémián nem; csak néhány évvel ezelőtt nyílt meg újra a Népzenei Tanszék. Mindenkinek mindenkitől lehet tanulnivalója, és minden nép népzenéje egyformán értékes az adott nép számára.
Dr. Lázár Katalin szerint nem az a fő kérdés, hogy melyik népnek hány népdala van. Ez különben sem deríthető ki pontosan: egyrészt számos esetben gondot okoz a dalok és a változatok szétválasztása, másrészt a fölvett vagy lejegyzett dallamok mennyisége nagymértékben függ attól, hogy az adott országban mennyire támogatták a különböző időszakokban a népzenegyűjtést. Ha az egyik népnek van 132415 lejegyzett, illetve fölvett dala, a másiknak 6813, az nem jelenti azt, hogy az előbbi „jobb” az utóbbinál, sőt azt sem, hogy az előbbinek több népdala van vagy volt, mint az utóbbinak, csupán azt, hogy szerencsésebb volt és népzenegyűjtőit jobban támogatták, illetve ott többen gondolták úgy, hogy népzenét gyűjteni érdemes. Aki azzal pöffeszkedik, hogy a mienk több, csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, mi az a népzene és miben rejlik annak értéke.

Forrás: nyest.hu