A Star Trek-sorozathős és a rejtélyes beregszászi szimbólum kapcsolata

Vajon milyen kapcsolat lehet a világ leghosszabb fantasztikus sorozata, az amerikai Star Trek Mr. Spockja és Beregszász városa között?
Úgy tűnik, van kapcsolat, bár kissé különös. Minderre a régi beregszászi zsidó temetőről való információgyűjtéskor derült fény. Előbb azonban tekintsük át röviden a történelmet!

A háború előtti Beregszászban a zsidó közösség meglehetősen nagy létszámú volt. Az 1880-as évben a városban 1795 zsidó lakott, 1921-ben már 4592, azaz az akkori lakosság egyharmada zsidó volt. Kezdetben főldműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, illetve kisvállalkozásokból éltek. Idővel az ipar fejlődésével elkezdték az első nagyvállalatok kiépítését – fafeldolgozó üzemeket, téglagyárakat, különböző céheket létesítettek.
A város központját ábrázoló régi fényképeket szemlélve számos, a tulajdonos nevét viselő boltra lehetünk figyelmesek. A zsidók között ezenkívül sok ügyvéd, pénzügyi szakember és orvos is volt. A második világháború kezdetéig Beregszászban két nagy zsinagóga, három imaház, rituális fürdő (mikve) és zsidó iskola (héder) is működött. A városban akkoriban főleg németül és magyarul beszélt a lakosság.

A 84 éves Richter Gyula, aki túlélte a megszállást és az auschwitzi koncentrációs táborokat, úgy emlékszik vissza, hogy „a cseh hatalom volt a legdemokratikusabb”, üldözött bármilyen soviniszta vagy nacionalista megnyilvánulást. 1938-ban a magyar seregek bevonulásával minden megváltozott. 1941-ben a rendőrség száműzött 250 városi zsidót, kiadták őket a németeknek a megszállt Lengyelország területére. 1944 áprilisában a város és a járás gyakorlatilag összes zsidó nemzetiségű lakosát (közel nyolcezer embert) a téglagyár területén létesült gettóba kényszerítették. Vagyonukat elkobozták, egy hónap múlva pedig az auschwitzi haáltáborokba küldték az embereket.
Ezt nagyon ravaszul hajtották végre. „A kenyérjegyek kitöltésének ürügyén az összes zsidót nyilvántartásba vették – meséli Richter Gyula. – Még a gyermekeket is. Így lehetetlen volt megmenekülni az elhurcolástól. Egy alkalommal felfegyverzett rendőrök jöttek az otthonunkba, csak meleg ruhát és némi edényt vihettünk magunkkal, és átszállítottak a gettóba…”
Néhányan azok közül, akik túlélték a háború poklát, hazatértek. Őket az ellenséges területen való tartózkodás után a belügyi szervek árulással vádolták. Hogy milyen országot árultak el, nem volt nyilvánvaló.
Az egykori zsidó rituális fürdő helyén ma bank működik
Napjainkban egy működő zsinagóga maradt a városban, ahol minden szombaton összegyűlik a kis létszámú zsidó közösség Goldberg Ernő vezetésével.
Az építészeti emlékek közül jó állapotban maradt meg a Széchenyi utcai rituális fürdő, amelyben ma a Privát Bank működik. Ez a szecessziós épület 1912-ben készült el. A nagy zsinagóga impozáns épületét a 70-es évek elején művelődési házzá alakították a korszakra jellemző szovjet konstruktivista stílusban, megfosztva a várost egy szép műemléktől.
Nem meglepő, hogy Beregszász zsidó gyökerekkel rendelkező lakói, az egykori zsidók leszármazottai közül sokan ma is látogatják a régi temetőt, amelyet mecénások segítségével restauráltak. Megtalálni viszont nem könnyű: bár a keresztény temető szomszédságában terül el, magas kőfallal van körbekerítve.
A rendre a temető mellett lakó idős asszony felügyel. A sírkövek rendezettek, némelyiken a XIX. század derekáról származó keltezés olvasható. Ezek a legtöbb esetben a beregszászi, jiddis nyelven beszélő askenázi zsidók függőleges sírkövei.
Érdekes a zsidó síremlékek díszítése és szimbolikája – s itt el is érkeztünk Beregszász és a Star Trek Mr. Spockja, pontosabban Mr. Spock jellegzetes mozdulata közötti különös kapcsolathoz.
Az 1990-es évek közepén Kárpátaljára látogatott Yale Strom, amerikai rendező. Egy dokumentumfilmet forgattak itt, amely később a Carpati: 50 Miles, 50 Years (Kárpátok: 50 mérföld, 50 év) címen látott napvilágot. A film a kárpátaljai zsidók sorsáról szól, többek között a beregszászi Zev Godingeréről, aki kamaszként túlélte a holokausztot és Auschwitzot, szemtől szemben találkozott Josef Mengelével is, azzal az orvos-mészárossal, aki a koncentrációs tábor foglyain végzett kísérleteket, de meglepő módon megmenekült a felelősségrevonástól…
Mr. Spock, Leonard Nimoy és a Beregszászról forgatott film egy kockája
A Kárpátok: 50 mérföld, 50 év című film szinkronizálására az ismert színészt, Leonard Nimoy-t kérték fel. A művész szülei a Hmelnyick környéki Izjaszlávból származnak, bár őmaga már az egyesült államokbeli Bostonban nőtt fel, zsidó emigráns családban.
Strom visszaemlékszik egy mulatságos esetre a szinkronizálás idejéről. A forgatott anyag áttekintésekor Leonard Nimoy hirtelen azt kérte, álljanak meg egy filmkockánál, amelyen két tenyeret ábrázoló sírkő volt látható a beregszászi temetőből. A művész akkor megjegyezte, hogy ez egy kohanita sírja. Amikor gyermekként Boston zsinagógájába járt, akkor látta először ezt a szimbolikus mozdulatot: így áldotta meg a pap a gyülekezetet – mesélte Nimoy. – Nekem nagyon megtetszett. És aztán hősöm elválaszthatatlan, jellegzetes mozdulatává, immár védjegyévé vált a Star Trek sorozatban… – tette hozzá a rendező.

A kohaniták a zsidó papok családjához tartozó személyek Áron törzséből, akik még a jeruzsálemi templom idején szolgáltak; státuszuk csak atyai ágon öröklődött. A kohaniták áldást osztó mozdulatát a sírköveiken is ábrázolták. A léviták sírkövén (Lévi törzséből származó személyek, akik leginkább zenés szolgálatot végeztek az istentiszteleteken, vagy templomi kántorok voltak) hangszerek vagy kancsók láthatók. Nyitott könyv szerepel a rabbi sírján, lúdtoll a szent írások másolójáén, míg olló jelezte a szabó, ékszer pedig az ékszerész sírját. Eltört gally vagy égő gyertyák a nők sírjait díszítették. A gyümölcsök száma pedig a gyermekek számát jelezte.
Egyébként a zsidók nem visznek virágot vagy koszorút a sírokra, mivel ez az ősök lelkének bemutatott áldozat pogány szokásának maradványaként tiltott számukra. A sírhoz látogatva bal kezüket a sírkőre helyezik. A temetőbe nem szokás szombat- vagy ünnepnapon menni. Szintén nem szokás ugyanahhoz a sírkőhöz kétszer odamenni egy temetői látogatás alkalmával. A kohanita, a templomi szolgálók leszármazottjai számára pedig tilos a temető látogatása.
Hát ez lenne a történet. Hozzá kell tennünk, hogy a beregszászi zsidó temetőben számos híres ember nyugszik. Itt található Hartmann Ernő orvos sírja, akit halála után Beregszász díszpolgárává avattak. Némelyik sírkövön az elhalálozás dátumaként az 1944-es év, helyszíneként Auschwitz szerepel. Ezeket az embereket senki sem temette el, de az emlékük fennmaradt.
A mukachevo.net nyomán