Kisajátítanák Firczákot?

Mint arról a Kárpátalja Ma is beszámolt, Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök halálának 100. évfordulója alkalmából november 22-én kiállítással egybekötött emlékkonferenciára került sor a beregszászi Rákóczi-főiskolán.

Az eseménynek örvendetesen nagy médiavisszhangja kerekedett, ám az ukrán nyelvű mukachevo.net-nek a rendezvényről közölt írása („У Берегові відкрилася виставка, присвячена єпископу Юлію Фірцаку”) révén némi üröm vegyült az örömbe.

Legelőbb az a furcsa körülmény ötlik az olvasó szemébe, hogy néhány ismertebb, a rendezvényt jelenlétével megtisztelő kárpátaljai és magyarországi közszereplőn kívül a cikkíró nem tartotta fontosnak megemlíteni egyetlen előadó vagy szervező nevét sem. Beszédet is csupán egyet idéz, méghozzá a konferenciához kapcsolódó kiállításon felszólaló Mihajlo Miszjukét, a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár igazgatójáét. A jelenségnek elvben két lehetséges magyarázata is lehet. Az egyik, hogy az eseményre a portáltól kiküldött ukrán tudósító nem beszélt magyarul, így nyilván nem is igen érthette, mi zajlik körülötte. A másik: a szerző vagy a portál talán röstellte, hogy „Julij Firczák” évfordulóját magyar emberek tartják számon, főként magyar görög katolikus egyházi személyek és civil szervezetek rendezték a megemlékezést, s jobbára magyar kutatók tartottak előadást a konferencián.

A mukachevo.net újságírója tehát mindössze négy mondattal „elintézte” a beregszászi rendezvényt, majd áttért Firczák Gyula portréjának ismertetésére. A főbb életrajzi adatok ismertetésén túl (további egy mondat) a szerző ezeket írja: „A papot (Firczák Gyulát – a ford.) aggasztotta Kárpátalja ukrán (ruszin) lakosságának tragikus helyzete, nem volt a magyarosítás híve, ellenben támogatta a „Szent Bazil Társulatot, amely legelőször is kiadta a „Bukvar”-t (ABC – a ford.) az alsós iskolásoknak, 1897-től pedig megjelenteti a „Nauka” (Tudomány – a szerk.) folyóiratot. Ennek szerkesztője 1903-tól Avgusztin Volosin atya volt”.

Az olvasóban megint csak felmerülhet a kérdés, milyen indíttatásból igyekezett a szerző a tények szelektív ismertetésével egyoldalúan az elmagyarosítás ellen küzdő ukrán nemzeti hősként beállítani Firczákot, méghozzá úgy, hogy egyházi tevékenységét gyakorlatilag meg sem említi? Talán azért alakult így, mert az újságírónak hamarjában csupán ennyi információt sikerült „összekaparnia” a püspökről? Vagy netán azért, mert egyesek nem nézik jó szemmel, hogy a „magyarok” megemlékeznek Firczák Gyuláról, miközben az „ukránoknak” – a jelek szerint – eszébe sem jutott halálának évfordulója?

A cikk záró részében a szerző az újságírásban meglehetősen szokatlan módon nem a konferencia valamelyik résztvevőjét szólaltatja meg Firczák Gyulával kapcsolatban, hanem Kobály József (vagy Joszip Kobaly?) történészt, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályának vezetőjét. „Ő képviselte az ukránok érdekeit a Magyar Parlamentben, ahol az oktatási bizottságot vezette – nyilatkozta egyebek mellett a kutató Firczák Gyuláról a munkácsi portálnak.

Kobály honismereti munkássága ellenére régészként aligha tekinthető a téma szakértőjének, ráadásul nem vett részt a konferencián, sem annak szervezésében, ezért felmerül a kérdés, miért neki kellett megszólalnia e tárgyban? Talán azért, mert az újságíró nem tudott magyarul, s így nem elegyedhetett szóba a konferencián résztvevők egyikével sem? Esetleg azért, mert az utóbbiak közül senkinek nem állt rá a szája, hogy Firczákot meglehetősen történelmietlenül az ukrán érdekek képviselőjének nevezze?