Mire elég az átlag (on aluli) fizetés?

Ukrajna mindig is a sereghajtók közé tartozott Európában az átlagfizetések tekintetében, s a közeljövőben sem látszik változni ez a korántsem irigylésre méltó tendencia.
A Korrespondent.net hírportál nemrég a foglalkoztatott lakosság körében fellelhető mérhetetlen szegénység okaira próbált válaszokat találni.
A gazdasági monopolizáció, a szűkülő üzleti tevékenységekből fakadó munkahelyhiány, a hazai vállalatok alacsony termelékenysége, műszaki elmaradottsága egyaránt közrejátszik abban, hogy az ukrán lakosság többsége éhbérért is hajlandó munkát vállalni, jobb lehetőségek hiányában.
Az Állami Statisztikai Bizottság közlése szerint 2012 decemberében 9%-kal, 3370 hrivnyára emelkedett az átlagfizetések összege Ukrajnában, ám ezek az adatok aligha derítik jobb kedvre az 1500-2000 hrivnyás fizetésből tengődő gyári munkásokat, eladókat, vagy a fizetésüket késleltetve kézhez kapó pedagógusokat. Több milliós forgalmú, sikeres külföldi vállalatok, cégek és áruházak több százezer alulfizetett munkást foglalkoztatnak ukrajnai fiókcsoportjaikban, s a magánvállalkozók is az állami minimálbér mintájára fizetik alkalmazottjaikat. A legnívósabb cégek beosztottjainak is katasztrofálisan alacsony a bérük, különösképp munkaadóik rendkívül magas jövedelméhez viszonyítva – írja a lap.
De nem muszáj országos statisztikákat fejtegetnünk ahhoz, hogy felfigyeljünk erre a lap által különösnek vélt jelenségre – sajnos sokszor az is elég, ha saját térségünkben nézünk szét, vagy csupán a pénztárcánkba pillantunk.
‒ Már több éve egy beregszászi gyárban dolgozom. Szalagmunkásként havi 1200-1500 hrivnya között mozog a fizetésem. Akik sokat túlóráznak, és hétvégéken is dolgoznak, nagy nehezen a 2 000 hrivnya körüli fizetést is elérhetik, de ez ritkaságnak számít, hisz a három műszakot túlóra nélkül is nehéz váltogatni. Ráadásul elég egy igazolatlan hiányzás, és minimum 300 hrivnyád azonnal odalesz (egy napi bér és az egész havi prémium), s ha másodszor is hiányoznál, kapsz egy üres lapot, s „önszántadból” megírhatod a felmondóleveledet – mondta egy, a neve elhallgatását kérő gyári munkás.
– Az új vezetés nem akar buszokat küldeni a távoli falvakba a munkásokért, igyekeznek minél közelebb embereket találni. Nyíltan persze ezt sem mondják meg, legutóbb a salánkiak várták hiába a buszt, és azt suttogják, hogy a rafajnaiak lesznek a következők. Nem biciklizhetsz vagy gyalogolhatsz éjjel-nappal, a legnagyobb télben kilométereket a legközelebbi faluig, ahol van buszjárat, így megint csak te vagy az, aki nem képes bejárni, és a rövidebbet húzod. Mi, beregszásziak viszonylag nyugodt helyzetben vagyunk, de végül is senki sem érezheti magát biztonságban, elég egy rossz szó, és már repülsz is – tette hozzá.
Hogy mi lehet a megoldás? A minimálbérek növelése s egyenlőbb mértékű megosztása talán jelentene némi előrelépést az ügyben. Nemrég Natalija Korolevszka szociális miniszter azt nyilatkozta, hogy mindent megtesznek a választási ígéretek megvalósítása érdekében, amely szerint a fizetések 1000 euró, a nyugdíjak pedig 500 euró értékű hrivnyának felelnek majd meg, de a jövő dönti el, hogy mire futja a nagy igyekezetükből, s milyen mértékben javítanak majd a foglalkoztatott lakosság helyzetén.