A tettek megítélésének kegyelmi ajándéka

Már sokat idéztük: „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” És természetesen aki meg akarja tartani ezt a szentenciát (mert leginkább csak annak lehet hívni az összefüggésből kiragadott igeverseket!), az odafigyel, hogy mit BESZÉL.

Beszélj szépen. Gyakran az a benyomásom, hogy az egész kereszténység nem más, mint a jó viselkedésre történő szocializálás. Viselkedj rendesen, ennek a szinonimája a keresztény szó. Mitől leszek jó keresztény? Ha erkölcsös vagyok. Mitől leszek erkölcsös? Attól, amit teszek, mondok, ami látható, hallható.

Ha a közösség által helyesnek elfogadott módon élsz, akkor vagy „jó”. Mi valahogy mindig a tettek, a láthatók, a hallgatók alapján következtetünk a szándékokra, a láthatatlanokra, a hallhatatlanokra. És ez rossz. Ugyanis Jézus nem ezt tette. Amit mi csinálunk, az egyszerű moralizálás. Ugyanezt csinálják azok, akiknek semmi közük Jézushoz, de lévén, hogy nagyon erkölcsösnek tartják magukat, akár valamelyik „rossz-múltú” politikus bűneit szedik listába Budapest egyik frekventált helyén. Ez egyszerűen az ÉNjobbvagyokmintTE mentalitás. Nincs ennek semmi köze a kereszténységhez. Amikor Isten elmarasztal, akkor nem a VISELKEDÉSED kell megváltoztatnod. Nem a beszéded kell megszépítened. Ez kozmetika, vagy tünetkezelés. A külsőségek rabjaiként leszünk undorító képmutatók. Amikor elkezdjük szépíteni, ami látható és hallható, hogy elrejtsük vele azt, ami láthatatlan és hallhatatlan. Nem takargatni kell a bűneidet, hanem megtérni belőlük. És még egy dolog: ahelyett, hogy folyton MÁSOK tetteit és szavait elemezgeted „a Biblia alapján”, inkább figyelj arra, hogy mi van a TE szíved teljességében. Egy jó tanács: mielőtt másokról alkotnál lesújtó véleményt, előbb vizsgáld meg a saját szándékaidat: mert a szív teljességéből szól a száj.